bye THG

Eljött az idő, hogy kezembe vegyem a dolgokat ismét, és döntést hozzak. Ez egyébként nem erős oldalam, de most már mindenképpen ideje volt. A lényeg, hogy úgy döntöttem elhagyom a THG nevű remek céget, mert a - utálom, b - semmivel sem leszek több vagy kevesebb tőle, c - az a fizetés amit kapok kb vicc itt Londonban, d - szeretnék olyan dolgot csinálni amit szeretek, vagy legalábbis kicsit is élvezek, e - inkább én mondok fel, minthogy kirúgjanak.
Így történt, hogy ma már nem mentem be, pont most jár le a 3 hónap próbaidőm. Kb 2 hetet maradhattam volna még, de révén, hogy rettenetesen utáltam csinálni, nem kívántam tovább bombázni a személyiségem azzal a mocsokkal ami ezen a munkahelyen éri. Zsu mondta, hogy figyeljem a bankszámlámat, mert éjfél után már rákerülhet a fizetésem, és igaza is lett, bár nem éjfél után, de reggel 6-kor már ott figyelt a számlámon, szóval kb 2 februári munkanapot áldozok be, az meg azért nem vészes. Mailt nem írok nekik, mert egy ilyen cégnél nem szeretem, ha írott dolgok vannak tőlem, hanem szimplán felhívom Max-et délután valami szívhez szóló történettel. Leszarom, hogy elhiszi-e, igazából ez az a cég, ahol még az sem igaz amit két kolléga egymás között beszél, szóval itt így mennek a dolgok. Pl ha Francesca említ valamit valamelyik kollégáról, hogy hol van hol nincs, még egyszer sem mondott igazat, erre kínosan odafigyel, én meg már csak poénból is mindig megkérdezem. (pl amikor felmondott egy csávó, mert jobb melót kapott mindenkinek azt mondta, hogy kirúgta, merthogy nem csinált dealt... mind tudtuk, hogy más melót kapott, de ő akkor is hazudozott. Nem szeretem az ilyen embereket.
Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy marha gáz, hogy ha egy másik meló miatt hívnak, sosem tudok rendesen beszélni a hívóval, vagy ha ki is osonok vagy vissza is hívom, az interjúkra nem tudok elmenni, révén, hogy benn ülök a mészárszéken. Ezen okok együttállása miatt döntöttem úgy, hogy elég volt ebből, nem szenvedni jöttem Londonba, és ahogy otthon is tovább kellett állni egy munkából, mert nem vezetett sehová sem, innen is tovább kell.
Indul szóval a munkakeresés, most már van angol cégnél szerzett tapasztalatom, ami mindenképpen pozitívum, van már pár interjúidőpont az inboxomban a jövő hétre, szóval meglátjuk, nem aggódom, kiderül. Egyetlen pozitívum amit ez a cég adott nekem azok az emberek akiket megismertem, akik velem egy szinten dolgoztak mind jó fej emberek a világ minden tájáról, már van pl egy meghívásom Brazíliába és Indiába is:)
A minap mint mindenki tudja esett egy kis hó Londonban. Nekem mint megszállott hóőrültnek nagyon tetszett ahogy 15 centi hó két vállra fekteti a nagyvárost órák leforgása alatt. Nemhogy az összes doubledeckert (6800 db van belőle..) de rengeteg metrovonalat is felfüggesztettek. Mondanom sem kell, a munkába sem sokan jutottak el. (jelzésértékű, hogy az irodában velem együtt kb 6-an voltunk, egy lett, egy lengyel, egy szerb egy ukrán és egy olasz) Londonnak nincsenek hóekéi, nincsen só készleten, nincsen semmi. A mai napig a mellékutcák teljesen havasak, illetve inkább jégbordásak, de ez itt úgy látszik senkit sem zavar. Nincs olyan törvény sem, mely kötelezné az ingatlantulajdonosokat arra, hogy saját portájuk előtt rendbe tegyék a járdát, sőt, még az üzletek előtt is tiszta jég minden, mondjuk valószínűleg nincs hólapátjuk sem.

Ez nemtudom volt-e már