2008. október 29., szerda

ennek most nincs címe

Ma kaptam azt a nem éppen remek hírt, hogy Eszter mégsem jön Londonba. Révén, hogy az egész utazásomat így terveztem főleg anyagilag, de minden másban is, ezért ez most elég szarul jött ki, mindegy, nem kívánom kommentálni. A lényeg, hogy lakótársat kell szereznem ASAP, mert nincs kedvem tovább fizetni a lakbért 2 főre. Persze jobb lett volna ha ezt előbb tudom, de mindegy. Meg talán Gábor barátomnak sem mondtam volna hogy nem tud ide jönni a múlt héten amikor kérdezte, de mindegy. Mostmár nem kunszt okosnak lenni. Ha valaki tud esetleg valakit aki szobatársként betársulna itt velem, akkor szóljon, már tettem azért énis lépéseket az ügyben.(szupermodellek előnyben. 75B max!:)
Más:
Felvettek a THG-hez, legalábbis reggel amikor beszéltem velük azt mondták, de azóta is érkezik a mail amit a csaj igért, de majd holnap ez kiderül. A pizzát addig azért nem borítom fel amíg nem látok tisztán ezügyben. A másik függőben lévő melóról még mindig semmi hír, az agencys csávó szerintem teljesen életképtelen, naponta beszélek vele, de képtelen választ kapni a cégtől.
Nem gondoltam volna, de ma ismét eltűnt pár ruhadarabom a pizzában, de aztán megtaláltam őket. Szarrá voltak ázva. Valamelyik kedves bangla faszkalap az én személyre szabott UV poláromat és széldzsekimet vette rá a motorosszerkójára a tegnapi hóesésben. Már tudom ki volt, felkerült a feketelistámra, ami aztán nem gyerekeknek való...
Természetesen ma is elfelejtettem borotválkozni, akkorát röhögtem amikor észrevettem (2 méterre a bejárattól) hogy ekkora mosollyal még sosem mentem dolgozni. Rafináltan át se öltöztem amíg nem látta a manager az arcomat, mert ha haza akar küldeni, akkor inkább azonnal tegye, minthogy megvárja amíg magamra feszítem a bringás kosztümöt. De nem. Mondta, hogy gaz, de maradjak, és hogyha jön egy supervisor akkor bújjak el. (talán a kemencébe?) mindegy, mondtam, hogy oké, no problem, úgyhogy tudtam dolgozni.
Ma először annyira eltévedtem, hogy volt lehetőségem a londoni belvárost kompletten áttanulmányozni. Pedig a cím ahova mentem nem is volt messze, ismertem is a környéket, de egész nap egy hülye számot dúdoltam, és mire a végére értem már nem tudtam, hogy hol vagyok:)
okéoké, hülye vagyok.
Pláne, hogy ez volt az a szám:



még mindíg ezt énekelem, szerencse, hogy már itthon vagyok.

fotomanic

Megtaláltam azt a youtube videót amit még pár régebbi képemből csináltam.



Deftones - My own summer
Éljen.

2008. október 28., kedd

Leo+dolgok

Najó. Van egyszer egy dolog amiről akartam írni, de több más dolog is közbejött. Egyrészt Beátának üzenem, hogy attól, hogy szerinte olyan szó, hogy "révén" nincsen, én még használom, szóval nekem van:)
Más
ESIK A HÓ! Nem hittem el, de tényleg. Fűtök. Még mindíg nem akarom elhinni, ezért néha kinézek, hogy nem valami furcsa hallucináció-e (amit esetleg az általam készített tészta okozott) de nem, tényleg esik, látom. Hideg van. Remélem holnapra eláll, mert gyanítom nem vicces hóban pizzát szállítani. Sőt, tudom, hogy nem az.
Más
Éjjel ellopták Kinga bicikliét a gangról, ami azértis furcsa, mert nagy rácsosajtóval le van zárva a gang, meg a bringa is (az nem ajtóval, de zárral) Nem árt tehát figyelni ezentúl. Fogok is.
Amitől írni akartam ma, az az angol. Én tudok angolul, és bár az angolok számára furcsa amerikai akcentusom van (igen-igen, sokak szerint egyenesen gusztustalan) de akkoris furcsa, hogy mennyire nem tudtam egyenlőre kihasználni a mindennapi életem során. Ha olyan közegbe kerülök ugyanis ahol nem anyanyelvi angolokkal vagyok összezárva (igen, a pizzabiznisz történetesen pont ilyen) muszáj vagyok egy leredukált angolt beszélni, hogy megértessem magam. Ovi, középső csoport. Valahogy úgy, mint Leo a Blood Diamond c. filmben, csak ő afrikaiban nyomja:



Szóval valahogy így kell nekem is kommunikálnom a dolgos hétköznapokban több helyzetben is. Boltban, Oyster feltöltésekor, a pizzában, az utcán, vagy bárhol, ugyanis a betelepült arcok nem tudnak angolul. Már egyszer említettem, hogy valami olyasmi nyelvet beszélnek, amit a többi hasonszőrű arctól hallottak, ergo csak azt fogják fel, ami le van butítva és egyszerűsítve. Igazából szerintem aki olyan munkát akar jönni csinálni huzamosabb ideig mint amivel én most itt bohóckodom, az angol miatt nem nagyon kell stresszelnie. A másik, hogy elképesztően toleráns mindenki. Nem csak az, hogy itt a sok betelepült náció, és az angolok elfogadják őket, együtt élnek velük, beengedik őket az életükbe, de ráadásul elképesztően toleránsak, és segítőkészek. Ezért van kiirva minden fontosabb dolog az adott körzetekben ahol ez szükséges indiai, pakisztáni vagy éppen mindenféle arab nyelveken. Furcsa dolog azért ez.
Lényegében ennyit akartam, most valahogy elintézem, hogy holnap süssön a nap. (a részletek titkosak)

2008. október 27., hétfő

Tube-rkolóz


Ez a Londoni tube térképe. 3D feelingben. Sok a line meg sok az állomás, és drága is. 25 fontba kerül nekem 1 hét tube-ozás, 15 lenne a busz, de révén, hogy elég sok a dugó, úgy döntöttem ezen nem fogok spórolni. 30 perc alatt az oxford circusnal vagyok, ez busszal 1 óra lenne, ha meg dugó van, akkor végtelen óra. Ha lesz bringám, majd akkor talán megengedhetem magamnak, hogy ne vegyek 1 hétig, de addig nem. Ráadásul a 25 font az csak az 1-2 körzet, de van még 8-as is, szóval London azéé elég nagy. Egyébként viszonylag sok a hiba is és az elakadás, de ez senkit sem mozgat meg emocionálisan ahogy észrevettem. Amikor ma mentem be, nem ment a district se ide, se oda (ez a zöld színű), meg a Victoria se (ez meg a világoskék). Mire végeztem már a central sem járt, ami engem érzékenyen érintett, mert így más vonalon kellett hazakeverednem, plusz az egyik megállót is lezárták. Egy a lényeg, senki sem idegeskedett. Mondhatnánk, hogy angol hidegvér, de révén, hogy echte angolt nemigen látok, inkább angliai hidegvérnek mondanám.
Akarnék mosni, de egyrészt elfogyott a fantasztikus 1 fontos mosószerem, másrészt pedig valaki megint rohasztja a ruháit a mosógépben. Az élet kemény. Ezenfelül lefeszegettem a gusztustalan Abdul által az utcán talált 1000 helyen szétszakadt papír lámpabúrát a plafonról, azóta nem megy el a világítás se. Értek hozzá na.
Ma főztem tésztát meg vettem ilyan bazi nagy ibrik szószt hozzá, nem is volt olyan rossz. (ez az ibrik sem rossz szó!) Holnap interjú 2. forduló ahol voltam a mult héten. Hajnalban kelek.
Mai megállapításaim:
1 - Az indiaiak hülyék, ugyanazok ismét megkérdezik folyton, hogy akkor most hol is van Hungary. Elkezdtem mindegyiknek mást mondani, várom mi történik.
2 - A Hungary-hungry örök poén minden nációnál, hosszan lehet rajta nagyokat nevetni...
3 - A managernek láttam leírva a nevét, fantasztikus...
4 - Ma a céges bringas gatyámat benyulták amig deliveryn voltam, farkastörvények uralkodnak. Holnap bosszú lesz. Janem. Holnapután.
5 - Minden indiai-paki-bangla fazonnak (barnakezűnek) fontos információ, hogy az én országomban a hivatalos valutánk hány fontot ér. Mikor mondom, hogy 330-340, hatalmasakat nevetnek. Ezek vagy hülyék, vagy a forint pontos devizaértékei a fejükben vannak 6 hónapra visszamenőleg, és a magyar gazdasági mutatókkal kelnek és fekszenek. Szerintem hülyék.

2008. október 26., vasárnap

pro

Na ma estére mentem, 6-ra (azaz 5-re, mert hiába állítják át az órát, itt akkoris 1-el többet kell dolgozni - én sem értem) és most értem haza. Annyira megborotválkoztam, hogy nagyon. 6 deliveryt megcsináltam, büszkeségem határtalan. több mint 7 font jattot kaptam, szóval már nagyon ott vagyok a szeren. Az egyik címet majd 20 percig kerestem, mert nem volt házszám, ezért az összes közelben lévő házba felcsöngettem a 36-os lakásba. A 2.-ra meglett. Felvettem a gusztustalan polárszart, alá meg a susogós rettenetet. Azontúl, hogy a saját kollégáim röhögnek ki 1 nagy baja van: Vizenyőssé izzadok alatta. Testem komplett vízháztartásának a 70%-át vesztettem el, és úgy annyira nem volt fasza hazajönni:) Holnap már az ő gatyájukat izzadom össze. Kapják be. Egyébként este melózni kellemesebb. Nincs akkora forgalom, és az egyirányú utcákba is be tudok somfordálni (ezt a szót még az életbe' soha nem írtam le) békésen, szóval abszolúte nyerő. Már a beosztásra is felkerültem, holnap 18:30-ra kell mennem, és kedden meg csütörtökön nem is dolgozom, szóval rendben van. Ja! Ellopták azt a sapkát amit én loptam tőlük a kedves indiai kollégák, de visszaloptam. Hoppá.

2008. október 25., szombat

unshaved hero

Ma találkoztunk Eszterrel, utána pedig keményen küzdöttem, hogy beérjek a pizzahelyre, de feleslegesen mentem. Ugyanis a szakállas hazaküldött, mert nem borotválkoztam:) úgyérzem vannak még benne a gyarmati időkre emlékeztető fehérellenes megnyilvánulások, de végülis mindegy, úgyis hideg volt, meg fújt a szél, úgyhogy gondoltam nem ugrok be a Topshop-ba egy full shave-re. Arról nem is beszélve, hogy kaptam új egyenruhát... Ilyen gusztustalan dolgot még az életben nem láttam, pedig azért találkoztam már pár furcsa dologgal. Polárkabát, UV-sárga színben, rajta keresztül-kasul futó fényvisszaverő csíkok, és egy szív felett elhelyezkedő Domino's embléma. Igyekeztem, de a mélyről feltörő undor azonnal kiült az arcomra, úgyhogy azonnal megpróbált lekenyerezni egy széldzsekivel meg egy "szélnadrággal" (van ilyen??) azok mind szép kék színűek. Namost az van, hogy én ezt nem fogom felvenni. Eddigis elég hülyén néztem ki a sisakban meg a nagy piros pizzásdobozos biciklivel, de hogy még egy pingvinjelmezt is felhúzzak az már soknak tűnik:) Ráadásul nincs is lámpa a bringán, csak ez a fényvisszaverő szar rajtam, tehát én nem látok, csak London lát engem:)
Na olyan mint ez, csak értelemszerűen nem ez van ráírva (bár ez lenne!...) és polár anyagból van, ami ha esik az eső 17x ekkorára megduzzad. Ja és a csík is több rajta. Szerintem roncsolja a látást is ha ránéz valaki... Megpróbálom kibulizni, hogy rávehessek valamit, legalabb a szélszarokat, meghát mégis, ne b*sszunk már szekéren - tartja a mondás...

2008. október 24., péntek

pizza+interview+bangla

Ma ismét pizzáztam, már nagyon pro vagyok, sőőőt, ugyanoda is mentem egyszer, ahova a legelső deliverymet szállítottam. Bár még nagyon messzire nem megyek, de eddig még mindent megtaláltam (lekopogom). Holnap 6-ra megyek este, kivancsi leszek, mit tartogat a szegény magyar pizzaboynak a nagyváros @ night..
3-kor végeztem, aztán húztam haza, mert mennem kellett egy interjúra egy hospitality-professional cégnél. Most nem mondom el mivel foglalkoznak, majd ha felvesznek leirom, de lusta vagyok esetleg feleslegesen bemutatni egy olyan céget ahova ha nem vesznek fel utálni fogok:) Az a lényeg, hogy rohantam, és - bár pizzafutárként ezt tudnom kéne - de nem figyeltem, hogy street, road vagy place ahova menni kell, úgyhogy volt egy kis kavarodás, de megoldottam. Jó csaj volt az interjúztató, hétfőn hívom, hogy mizu, addig pizzapower.
A bangláknak megint valami hülye ünnepük van, úgyhogy megy ezerrel a rakétázás, ami csak úgy önmagában már nem poén, csak ha más banglákat akarunk vele eltalálni az utca szembenlévő oldalán... Most ez megy, nyomják a live-célbalövést egymáson. Aki gyenge elhullik...
Ő nem bangla, de tuti ismer legalább kettőt.

2008. október 23., csütörtök

looser

Jó nagy hülye vagyok, 2 deliverym volt ma, aztán a másodikon saját magamat vertem át, és most én tartozok 75 pennyvel a kasszának:) más borravalót kap, én meg hülye vagyok. Mindegy, holnap megtorlom ezen botlásomat valakin.. Egyébként ma dumáltam Kumar-ral (neki tudom csak a nevét megjegyezni, nomeg persze Habib-nak:) és Ő mondta, hogy szarjak le mindent, csak menjek a deliveryre, mert hogy a tip-re megy mindenki, és hogy neki a legkomolyabb napján 58 font volt a borravalója, ráadásul 5 óra alatt.. Ezen most fel vagyok buzdulva:)

2008. október 22., szerda

megin' pizza

Ma csak 3 órát dolgoztam, vagy még annyit se. 2 manager van, ma a pasi volt (nem tudom a nevét ennek se, de ha megkocogtatom a hátát általában felfigyel rá) és 3 óra után mondta, hogy mehetek. Összesen 1 delivery volt, kaptam is kemény 1,5 font jattot, amit egyébként egy skyscraper szerű épület komplett megmászásáért igazából keveslek, de azért nem rossz. Egyébként eddigi (valljuk be komolynak mondható) tapasztalataim alapján akik pizzát rendelnek mindíg a legfelső emeleten laknak kivétel nélkül. Az alsóbb szinten élők: a.-nem esznek, b.-nem élnek, c.-elvonszolják a testüket a sarki indiaihoz, d.-nem szeretik a pizzát, e.-nem szeretnek engem. Mindegy. Van egy kollégám, Wendell (ő 3 L-el mondja legalább) aki brazil, és több sebből vérzik. Félig olasz félig brazil, a felesége félig brazil félig német. Wendelll egyébként bár szerinte jól beszéli az angolt az olaszt és a portugált (nomeg a spanyolt is of course) tulajdonképpen semmiféle nyelven sem tud beszélni. Dadog mint az állat és hülyén mosolyog, ezért általában énekelni szokott. Michael Jackson - Black or White c. számának előadósmódját próbáltam ma csiszolgatni Wendelllen, inkább kevesebb mint több sikerrel.
Mai megállapításaim:
1 - Ezek az indiaiak (vagy pakik, banglák mindegy) nem tudják mi hol van, de a világ bármely országáról név alapján megmondják, hogy van-e az adott országnak vízumkényszere Angliába.
2 - A banglák nem azért raknak tüzet az utca végében a földön mert fáznak, hanem mert poén. (tényleg az, főleg, hogy a tűzöltók 1 méterre vannak, tehát figyelmesek is...)
3 - A Wc-ben a következő felirat olvasható: "always wash your hands for 20 seconds with the soap - sing happy birthday twice" - Namost sztem a heppibörzdéj legalabb 25 másodperc ha 2x énekeljük, úgyhogy csalnak.
4 - A banglaünnepeken a tüzijáték nem csak a gyerekek játéka, hatalmas bangla-fun elvonuló, vagy parkoló autók alá lőni bazi nagy rakétákkal, és aztán harsányan nevetni..(éspersze meglepődni, ha a rakéta leégeti a fel karjukat)
5 - A sapi amiben ma suhantam a lehető leggusztustalanabb indiai-pakisztáni-bangladesi hibrid sapkája, tehát innen a gép mellől a hipós vízbe megyek. Holnap már lesz sajátom.

2008. október 21., kedd

pizza#2

Na ma már élesben nyomtam, 3 pizzát is kivittem, ma már 6 órát voltam. Több megállapításom is lett:
1 - Nem jól öltözködöm, szétizzadom magam állandóan, holnap már máshogy lesz.
2 - A bringa frankó, de mégsem. Kell egy bringa nekem, hogy eljussak ide-oda, nézelődjek stb, de pizzát kihordani nem túl hatékony. Mielőbb el akarom intézni a jogsim honosíttatását, mert akkor mehetnék robogóval, ami azért közelsem annyira megterhelő.
3 - Kell egy maszk, mert annyira hülyén nézek ki ezen a bringán, hogy az már félelmetes, az legalább elfedné az arcomat.
4 - Jeevan - igy hivjak a tegnapi földrajz-zseni indiait.
5 - Pizzásdoboz-hajtogató félisten vagyok.
6 - Az angol lakóházak nagyrészében nincs lift, viszont puha szőnyeg van a lépcsőn, amit jólesik összetapicskolni.
7 - A pizzán lévő ragasztott matricát sohasem úgy nézzük meg, hogy közben a pizza függőlegesen áll, mert a.-kiborul és az szopás, b.-összecsúszik rajta a feltét, c.-kiröhögnek minket az indiai futárok.
8 - A menő futárok (egyértelmű, hogy én is) a karjukra ragasztják a címet, hogy mindíg szem előtt legyen, meg mert ugye menő.
9 - A Domino's Pizza határozottan finom.
10 - Nem mindegyik indiai büdös, csak majdnem mindegyik, de köpködni az utcán mindegyik szeret.
Ma hívtak melóügyben, nem annyira kényelmes az oxford street közepén a taxisdroszton telefonálni, de aztán megszakadt, és azóta sem hívott vissza az ember. Simon a jómelós még nem hívott mindíg. Küldözgetek azért mais pár cv-t, hogy mégjobban pörögjenek az események..
Vettem teát 99p-ért, és egyre jobban hiányzik a fényképezés.
Ennyi.

2008. október 20., hétfő

life of da pizzafutár

Oké, ma volt az első napom a Domino's Pizzériában vagy miben. Állítólag ez valami kurva nagy hálózat, de nekem ez nem jött le, csak az, hogy sok robogójuk van az üzlet előtt, meghogy sok üzletük is van. 11-et beszéltem meg az indiai csajjal pénteken, úgyhogy oda is mentem addigra. Szépen bemegyek, kérem a managert, de a csaj nincs benn, csak a helyettese, valami szintén indiai-forma fazon. Mondom mi a szitu, erre közli, hogy fasza meg minden, dehogy elotte borotválkozzak meg. (a csávónak mondanom sem kell, szakálla volt, de mindegy:) Nekem aztmondták, hogy halal mindegy hogy megyek, senkit sem érdekel, kicsit meg vagyok fázva és inkabb arra hajaztam, hogy a köhögésemet palástoljam, plusz volt rajtam 1 rövidujjú, egy hosszuujjú, 2 pulcsi meg egy kabát és egy sál, szóval nem apróztam el:)
Gondoltam nyomom neki a rugalmas figurát (nem ütöm agyon, veszem le a fejét, vagy mondom neki azt, hogy én így nézek ki jól, ilyesmi) és mondtam, hogy shaving? - no problem, give me 20 minutes:) Kicsit ezen meglepődött, de annyira elszánt volt a fejem, hogy aztmondta oké. Kifordultam az üzletből és átnyargaltam a szemben lévő kisboltba. (ahol azelőtt vettem egy London A-Z-t, biztos ami biztos) Szóval bementem megint, és vettem egy csomag eldobható borotvát a lehető legérzékenyebb kivitelben, mert sejtettem, hogy nem lesz ez a borotválkozás egy könnyed mutatvány:) Utána azt zsebrevágtam, és a nyakambavettem a várost, az Oxford Street irányába, borotválkozásra alkalmas helyeket keresve.. Felrémlett, hogy a minap voltunk Eszterrel a Topshop nevű boltban, ami több szintes, és az alsón van valami kávézó, plusz ingyen vizet is osztogatnak, gondoltam ott hátha lesz egy wc. Lett is. Nagy nehezen megtaláltam, gondoltam próbálom azért valahogy rejtve csinálni, hogy ne legyen semmiféle beégés vagy összeütközés az ottaniakkal, ezért a tervem az volt, hogy - habom nem lévén - bevizezem az arcom és magamrazárok egy wc-t. Igenám, de ezek a kurva érzékelős csapok engem nem érzékelnek. Ezt már többször észrevettem. Ergo nincs viz. Miután hosszú percekig feszegettem a csapot inkább nekiláttam. Elég gyorsan végeztem, de közben hallottam, hogy valaki sikeresen vizet fakasztott, úgyhogy lecsaptam a folyó vízre. (mondanom sem kell, sem a szappant nem tudtam előcsalni abból a szarból, sem a szárítót nem tudtam bekapcsolni, illetve a csap akkor indult meg amikor sapkával a fejemen alánéztem a szappanos bödönnek. - Igen, a sapkámat érzékeli a csap, csak a kezemet nem, tehát szarrááztattam a fejem, mind1) Visszaslattyogtam, kaptam vadító kék pólót (made in china 0,01 USD/pc) és közölte a fószer (többször mondta a nevét, de egyszerűen képtelen voltam megjegyezni, a világ összes magánhangzója benne volt) hogy amig nincs meló, meg mert egyébként is zöldfülű vagyok, addig hajtogassak pizzásdobozokat. Ezt mindenki csinálja, ő is, és ebbe nekem is bele kell tanulnom. Ugyhogy elkezdtem dobzokat hajtogatni. Volt ott egy másik indiai srác (Gervin, vagy Dzsörvin, vagy Dzsidör, vagy Garwin, vagy valami hasonló nevű - egyebkent a metron hazafelé még tudtam a nevét, mostmár nem) aki megmutatta hogy kell. Gyorsan tisztáztunk pár geográfiai félreértést (nem, M.o. nem afrikában van, nem M.o. nem sziget nyugat afrikánál szintűeket..) aztán belelendültünk a dobozok hajtogatásába. Életem első fizikai munkája ez, és úgyéreztem remekül helytállok, egészen a plafonig raktam a dobozokat. Dzsuva vagy ki addigra elment, úgyhogy egyedül építettem a pizzadoboz várat hátul, ami összesen 2 alkalommal dőlt csak rám. Ezt csináltam egy ideig, utána egy másik indiai, a főnök helyettese vagy ki elkezdte nekem elmagyarazni, hogy mi hogyan működik. Namost az indiaiakat még mindig nem értem, mert motyognak, és úgy beszélik az angolt, ahogy más indiaiaktól hallották, tehát pár szó esetenként egyezik, de azért ez nem jellemző. Megtudtam, hogy honnan jön ki a rendelés, meg mit hova kell ragasztani, és ilyenek. A gépen amit pötyögött azt nem értettem, mert minden amit leütött, a képernyőn csillagként jelent meg, de gondolom erre majd rájövök. Mindezekután (eddigre a bőröm már határozottan kipattogzott a fantasztikus borotválkozós élménytől) kaptam egy pizzát. Minden pizzához jár garlic szósz, azzal leöntöttem. Pia nincs ingyen, csak kaja, viszont az nem is rossz, jó íze volt. Mindezekután, aztmondta a főnök (a hülyenevű) hogy figyeljem ki hova megy, van egy bazi nagy falitérkép, és azon lehet sasolni hogy mivan. Néztem egy ideig, aztán a kezembe nyomott egy papirt, amin egy bizonyos Harley Street volt rajta, hogy menjek oda, és nézzek körül. Itt volt már az ideje, hogy valami értelmeset is csináljak, ezért nekivágtam. Adott egy kabátot (gusztustalan) meg egy sisakot (übergusztustalan, és nagy) meg egy bringakulcsot. Kiszabaditottam a bringat és nekivagtam a Harley streetnek. Halálosan el voltam ájulva magamtól, mert a térképen azért jelentős távolságot 3 perc alatt letudtam. Ott álltam diadalittasan az elbaszott kabátomban és a mégelbaszottabb sisakban és néztem. Ez eddig ok. De! Egyirányún mentem oda, valami olyat kéne találni, ami visszafelé vezet úgy, hogy lehetőleg ne szegjem meg a közlekedési szabályokat. 20 perc alatt találtam vissza, ha nincs London A-Z-m, még mindig ott tekergek valahol az Oxford street környékén. Ez a része marhára nem lesz egyszerű azt már látom, viszont kell egy bringa. Marha jól és gyorsan lehet vele közlekedni a városban, és az idő sem rossz. Nézegetem az ebayt, mert elég jókat ki lehet fogni rajta piti áron, annyira piti áron is akár (pl 5 font) hogy az embert nem is érdekli ha ellopják. Na majd kiderül. Simon a a jómeló agencytől még nem jelentkezett, de ha szól hogy ok, akkor megyek, ha nem, akkor addig még elviccelődöm itt a pizzásoknál. Majd kiderül. Mindenesetre ez egy érdekes nap volt.

2008. október 18., szombat

4 queen and country

Na. Nem azért nem írtam mert lusta vagyok, hanem mert nem volt miről írni. Most sincs, csak kevés. De velős dolgok lesznek.
A keddi pókercéges interjú nem volt rossz, hívott is utána Simon, az agencytől, hogy milyen volt stb stb, és mondta, hogy majd jelentkezik. Aztán másnap felhívtam, hogy mi a szitu, de közben kiderült, hogy Leenek (az ottani főnök) van még 2 másik interjúja is, az egyik most pénteken, a másik jövő hét hétfőn, szóval majd csak azután derül ki, hogy felvesznek-e. Révén, hogy mindez szerdán történt, és nem akartam nagyon elkényelmesedni, felhívtam Attilát, aki pizzafutárként dolgozik, és már a múltkor is mondta, hogy kiesett náluk nemtomhány futár, ezért megszakad a sok melóba, és hogy nincs kedvem-e megnezni mi a szitu amíg nem találok mást. Felhívtam, legalább történik valami, találkoztunk, de náluk már nem volt hely, mert addigra visszajött 2 futár, viszont a Soho-ban lévő pizzériába kellett egy arc, ahova fel is vettek kb úgy, hogy én kinn vártam, amig A. bement megkérdezni. Átcsattogtunk utána a Foley str.-re, ahol mondta egy banga nő, hogy ja-ja, hétfőn menjek 11-re, majd akkor fogok kezdeni. Bringával:) Élettapasztalatnak nem lesz rossz, kiváncsi vagyok menni fog-e a dolog, egy próbát megér. Izgi, mert 15 perc alatt kell kiérni, úgyhogy nem lesz szarozás,viszont a zóna sem nagy, ellenben central-London, szóval legalább megismerem a várost. Ha meg felvesznek a másik helyre simán megpattanhatok, mert van 16 futár még rajtam kívül állítólag, szóval csak ellesznek. Teljesen részmunkaidős amíg nem tanul bele az ember, tehát interjúkra is tudok járni közben, plusz nem is itthon ülök szóval sztem jó lesz. Vagy nem, kiderül.
Abdul tegnap ismét megkért kedvesen minket, hogy húzzunk el délelőtt, mert az olaszok eláztatták az alattunk lakókat, ezért nyakamba vettem a várost. A belváros nem olyan elképesztően nagy, Shadwellből elsétáltam Westminsterig, aztán fel az Oxford Circusig, ott egy kicsit metroztam a hyde park szélére, de aztán megint séta vissza bank-ig. Vagy edzett kommandós vagyok, vagy a belváros nem is olyan nagy. (sztem kommandós) Ja! Láttam a királynőt. Eskü. A Speakers Cornernél mászkáltam, amikor jött egy motorosrendőr, és leállította a forgalmat. Aztán lovasok. Sok. Aztán 3 Rolls és 3 piros lovaskocsi, aztán még több rendőr és lovas. Az egyik kocsiban feszengett vmi királynő-forma, felismertem az aprópénzekről, csak pont a másik profilját mutatta. Gondoltam, hogy beugrom egy teára, de elég elfoglaltnak tűnt, meg marhára nem akartam volna a hidegben egy lovaskocsival átcikázni a városon, úgyhogy inkább nem mentem...

Ugyanott a Hyde parknál láttam egy ingatlanközvetítő-irodát, találtam is egy helyes kis vityillót ott a közelben 7,2M fontért. Állítólag jók a tip-ek a pizzásoknál, szóval lehet, h majd költözöm. (sztem 7-ér is odaadják)
Tegnap pókereztünk az Attilával meg a Zolival. Rájöttem, hogy tehetséges vagyok.
Ja! Ma megjött az NI numberem. Nem plasztikkártyán, hanem levélben, de ez már használható. (jegyzem ma szombat van, de a posta nem pihen)
Lényegében ennyi.

2008. október 13., hétfő

NI


Voltam ma NI interjún, semmi extra nem volt, nagy feka csávó kb kitöltött egy papírt aztán mehettem is. Nem aggódta túl magát. Állítólag 2 hét alatt megkapom a kártyát, vagy valamit. Utána rohantam a Bang@Olufsen-hez interjúra (1 vezetékes telefon 615 font, egy tv meg annyi mint egy új Opel Astra) de későn hívott a csávó, meg a google maps is csúnyán átvert a post-code alapján, többet nem fogok csak erre hagyatkozni. 3 metromegállót caplattam Kensingtonban egy kedves, de visszagondolva nem annyira meggyőző utcaseprő utasításai alapján. Végülis odaértem, kiinterjúztuk magunkat aztán jöttem is haza. Btw valami gáz volt a tube-al, mert 20 percet álltunk az alagútban, de szerencsére kemény vagyok mint egy kőszikla, így meg sem éreztem. Tényleg!

2008. október 12., vasárnap

vasárnap


Na megvolt a házibuli, illetve Jocó 30. születésnapja, minden szép volt és jó, az éjszakai buszokkal, bár vártunk vagy egy órát de elég jól haza lehetett jutni, nem volt para. Egyébként a házibulin találkoztam egy lánnyal meg egy sráccal akik ide akartak költözni ahol én lakom, de akkor már én Abdullal ledumáltam, és ezért nem tudtak idejönni, illetve találkoztam olyanokkal akik pedig laktak itt. Igazából rájöttünk, hogy Londonban 3 féle ember létezik: aki lakott, aki most lakik, és aki majd lakni fog Abdulnál. Ma meg elsétáltunk Zolival a Canary Wharf-ra ami kvázi mögöttünk van még egy kicsit keletebbre a Temze partján, nagyon tetszett, kellemes kis környék. Ha lesz fényképezőm majd tuti megyek ide még fényképezni. Mindenhol emberek futkosnak, ülnek, kávéznak, tisztaság rend, béke szeretet stb.
Ja, ma egy banglát elvittek a rendőrök pont láttuk, de annyira szívélyes és kellemes volt a letartóztatás, hogy mindenki csak nevetgélt és örült... érdekes volt.
Akartam ma menni nyomtatni, merthogy holnap van az NI interjú, de bezártak mire visszaértünk (vagy ki se nyitottak nem lehet ezt tudni) A fenti képet értelemszerűen nem én csináltam, de akár énis lehettem volna...(mondjuk sanszos, hogy a darukat lecroppolom az oldaláról, meg logot rakni tükröződésre...amatőrök:)

2008. október 11., szombat

catch-a-feeling

I'm goin' deeper

2008. október 10., péntek

péntek

Péntek ma van.
Hívtak a kártyásoktól, azaz írtak, hogy nem én vagyok a kiválasztott, de legalább szépen fogalmaztak:

"Hello Bence,

Thank you for your time spent participating in an interview and for following our recruiting process.

Many qualified and experienced candidates including you have been interviewed for this position and unfortunately not all can be selected for the limited vacancies we have. Your candidacy was seriously considered, however, we are not able to offer you an opportunity at this time.

We wish you success with your job search."

Igazából leszarom őket, cserébe ma amikor az Icelandben tejet vettem és az eladó csaj (akinek egyébként 10x szőrösebb volt a keze mint nekem, valami iszonyatgusztustalan volt - jobbat mondok: olyan szőrös volt a keze mint a lábam... imagine...) rám akart sózni egyet a Givex által gyártott törzsvásárlói kártyájukból közöltem vele, hogy az interneten olvastam, hogy a mágnescsík állítólag rákkeltő, és hogy erre figyeljen oda... éééérted, velem ne packázzanak...

Na mindegy. Utána voltam egy másik interjún, ez valami B kategóriás állás, shop assistant valami "Art Shop" - ban. Kicsit elnéztem valamit, így kereken 1 órával előbb értem oda, de nem volt gáz. Egy török faszi makogott összevissza, de végülis elcsevegtünk, feltette rutinszerű kérdéseit aztán jöttem is el. Nem hiszem, hogy komoly ecsetnepper-karriert fogok itt befutni, de sose lehet tudni. Ez egyébként Camberwell-ben volt, ami kb annyira érdektelen hely, hogy már leírni is fölösleges. Ami viszont jópofa, hogy a hetijegyes 1-2 zónás oysterem buszra ugy nem jó. Ezzel tisztában voltam, gondoltam majd veszek a sofőrnél jegyet, láttam már ilyet, nem lehetetlen. Persze tettem a hülyét, hogy vajon miért nem működik, és mondtam, hogy megveszem a jegyet, de meglátván a 10 fontosomat azonnal mondta, hogy nem tud visszaadni. A magyar mentalitásból kiindulva már szálltam is le a buszról, hogy majd valahol veszek jegyet, erre a fószer üvölt, hogy ne menjek sehovase. Üljek le, és akkor majd a Tower Bridge után feltöltöm. Nem nagyon értettem, de leültem és elindultunk. A Tower utáni 2. megállónál megállt, és mondta, hogy ugorjak be a boltba feltölteni, megvár(!). Még itt sem hittem el, áá mondom ez szopat, de legalább idáig elhozott, de nem :) Frankón beálltam a sorba a boltban és közben az egész 42-es busz engem nézett a kirakaton át. Kiálltam a sort, feltöltöttem az oystert, és utána (jegyzem rezzenéstelen arccal, csodálkozásomat palástolva) visszaszálltam a buszra, ami pedig szépen elindult.. Előttem van ahogy megkérem a Pesten a 30-as sofőrjét, hogy ugyan álljon már meg amig veszek egy jegyet és már itt is vagyok...

Holnap valami hazibuliba megyek, majd elmondom milyen volt. Lespannoltam egy bizonyos Izhmat Khan-al (igen ő a gonosz afgán a Forsyth regényben, azazhogy nem ő, hanem a neve) megadtam neki a számom és mindennap smseket irogat, mert itt lakott pár hete kb 1 hétig és ide jön az összes levele, de ezeket Abdul minden nap eltűnteti. Állítólag azért költözött el, mert Abdul egy "fucker". Ezt nyugtáztam aztán azóta jóban vagyunk. Ennek sem volt nagyon hírértéke, szóval inkább abbahagyom.

Vasárnap ne felejtsek el emaileket nyomtatni!

2008. október 9., csütörtök

interjú megint

Voltam ma is egy interjún egy bizonyos Givex nevű cégnél. A lényeg, hogy ez egy bazi nagy gift-card company, ami otthon még nem olyan menő, de itt már 100 milliós biznisz. Mint kiderült, nem arra hívtak be amire jelentkeztem, hanem valami jobbra, de ez nekem nem nagyon tűnt fel a mail-jük alapján, csak a következő pár cégen belüli alapelv:

(...)We are Warriors – competitive industry and we are relentless in our pursuit of Excellence; want to win with honour

We are Spartans – open office with few frills

We do not have: “formal breaks”, partitions, fridge, coffee machine, microwave, lunchroom or access to personal music and internet for social chat & networking(...)

Kicsit azért meglepődtem, de mint harcos odamentem, és nem is volt vészes, persze ez biztos csapda... Egy HR-es öregasszonnyal meg a Sales főnökkel csevegtünk. Jegyzem a CV-mben fel van tüntetve, hogy German - intermediate, és kicsit azért aggódtam amikor Jürgen Ketel - ként mutatkozott be, de aztán nem akart a némettudásával menőzni - szerencsére... Ami viszont jó, hogy az iroda a Trafalgar tér mellett van közvetlenül, szóval egyrészt közel van, másrész a környék is nagyon jó. Ha nem vesznek fel sales managernek, azert majd rápiritok az öregasszonyra, hogy akkor had' menjek custumer-mittomminek, mert ez legalabb komoly cég, és fix fizetés van, nem comission based-cucc.

Jövő héten jelentkeznek, hétfőn van az NI interjú, kedden a jócég interjú, kiderül. Hétfőn már mondjuk kezdenem kéne a nem szimpatikus arabindiánnál, de írtam neki, hogy inkabb szerdán mennék, még nem válaszolt, max kirúg :)


szóval

Akkor kezdem.
Jegyzem késő van, nem fogok itt sokáig irogatni.
Akartam ma egy körlevelet írni, hogy mégis mivan-hogyvan, de aztán ez lett belőle. High-Tech. Mondjuk ezt majd úgyis körbe kell küldenem, hogy írom, különben nem lenne értelme, mindegy.
1 hete vagyok Londonban, ahol az élet szép és jó.
Munkám még nincs, azaz már van, de még nem az igazi. Naponta 2 interjúra megyek átlagban ezen a héten, szóval valami azert csak csurran-cseppen. 2 irányvonal van, beszerzés és termékmanagement meg recepció. Az utóbbi esetében természetesen remek kamu-referenciákkal rendelkezem. Ma pl voltam egy Karaoke Box nevű helyen, ami egy bár szobákkal. Minden szobában pedig van egy egy karaoke-berendezés. Japán a manager, egy bizonyos Dankuro. Sztem szép név.
Remélem mielőbb jelentkezik, hogy felvesznek-e, mert ha nem, akkor a jövő héten mennem kell egy indiai-arab nemtomkihez landline szolgaltatasokat telesales-kedni, és az általa átlagnak belőtt 50000 fontos éves fizetésből kiindulva ha ez nem kamu, akkor semmi. Ráadásul messze is van, kurvára, még vonatozni is kell.. Daniel (igy hívják ezt az arab-indiai arcot) ráadásul azt akarja, hogy hétfőn kezdjek, de akkor lesz az NI interjúm is, szóval inkabb azt valasztom, a National Insurance kartya és szám fontosabb most mindennél. Ha az meglesz könnyebb lesz az élet, könnyebben lehet bank accountom meg minden ilyesmi.
Tegnap vettem ketchupot 25p-ért a tescoban. Ezt azért írom le, mert sztem roppant fontos, és nem akarom elfelejteni.
Szóval a melót intezem folyamatosan, remélem nem verek rá, és nem fogok a két pad között a földön ülni, de reméljük a legjobbakat.
Pecó.
Shadwellben lakom ami E1, tehat east London, viszont azon túl, hogy ez itt frankón Little-Bangladesh marha jó helyen van. 1 megálló a DLR-el (olyan mint a HÉV, csak szebb) és már benn is vagyok a BANK-nál, ami meg egy olyasmi megálló mint Pesten a Deák Tér, szóval ami metró, az nekem közel van. A főbérlőt nem azért hívom Abdulnak, mert azt egyszerűbb megjegyezni, hanem mert ez a neve. Sanszos, hogy ez a teljes neve, mert még az ittlakók se látták/hallották, hogy vezetékneve lenne. Igazi kétszínű köcsög ez az Abdul, de mondtam neki, hogy back in my country lawyer voltam, úgyhogy ezt értékeli. Ez azért fontos, hogy egyrést belejöjjek a hazudozásba, másrészt pedig hogy ne akarjon átrázni. Nem valószínű, hogy megtenné, de jobb az ilyen dolgokat rövidre zárni, meg többen is mondták már, hogy bement a szobájukba, valószínű az enyémbe is, de legalabb mostmár az enyémben fél is.
Ja többiek.
3 magyar lakik itt, mind teljesen jófejek, egy csaj 26 éves meg 2 32 éves srác mindketten IT businessben utaznak, az egyik a Sonynál dolgozik a másik webszerkesztő. Rendben vannak. Van rajtuk kívül 2 olasz (mindkettőnek A-val kezdődik a neve, és az alacsonyabbnak van az orrában egy karika, és mindemellett úgy néz ki mint egy heroinista buzi sátánista beütésekkel) meg egy román-angol házaspár. Velük ma találkoztam először, bár a nőt már láttam valamelyik este de csak egy pillanatra, annyira rövid időre, hogy nem is voltam benne biztos, hogy ember volt, kicsit olyan érzésem volt mint amikor a délamerikai őserdőben azthiszik, hogy új állatfajt fedeznek fel, pedig nem. Na ma láttam világosban mindkettőjüket. Nem kellett volna. A nő egy ilyen nagyhajú csúnya román nő a csávó meg egy hajatlan angol középkorú acélmunkás vagy esztergályos vagy mi. Nem voltak már szomjasak. Nem kicsit isznak állítólag, mondjuk aki szerda délután már olyan részeg, hogy a neve nem jut az eszébe (frankón nem tudta a nevét a nő, el is szégyellte magát) azzal azért lehetnek gondok.
A Kinga (a magyar csaj) valami szendvicskihordónál dolgozik, és minden nap hoz haza fasza szendvicseket, amiket mindig meg lehet enni, szóval kaja is van, nyugi Nagyi. Meg veszek is, ld: ketchup...
Ami gáz, hogy hideg van. Egyre kevésbé érzem, de az első napokban azért fáztam rendesen. Vettem meleg paplant meg párnát, úgyhogy nincs már gáz (nem volt jó lepedővel meg kabáttal takarózni első éjjel) de azért a fűtés még nem megy. Egyenlőre megvagyunk nélküle, még én is, aki azért szeret 25-26 fokban ülni.
Heti kb 5 font a rezsi, ami topupos mint a telefon, tehat frankón kártya van a villany meg gázórában és azt kell feltölteni. Ha meg nem töltjük fel, akkor először minuszba megy, aztan meg nem lesz áram, de ilyen még nem volt.
Még nem pakoltam ki a bőröndből, mert gáz arc vagyok és nagyon elfoglalt. Majd fogok. Más nem jut az eszembe. Majd még írok.

oké

Here we go.
Csináltam blogot.
Több okból.
1- mindenki kérdezi, hogy mi van, hát most itt elolvashatja, ha meg nem akarja elolvasni, akkor nem is érdekelte - szelektálok...
2- Sose tudom mi történt előző nap, ezért így majd tudni fogom, már ha lesz kedvem elolvasni.
3- Itt állítólag lehet kommentelni, így aki ismer - márpedig aki ezt elolvassa valószínüleg ismer - hozzá tud szólni és el tud látni okos tanácsokkal amiket majd megfogadhatok (kam)
4- Sok filmrendező, aki szeretné roppant érdekes életemet megfilmesíteni ezen az oldalon keresztül frissítheti majd a forgatókönyvet