Oké, ma volt az első napom a Domino's Pizzériában vagy miben. Állítólag ez valami kurva nagy hálózat, de nekem ez nem jött le, csak az, hogy sok robogójuk van az üzlet előtt, meghogy sok üzletük is van. 11-et beszéltem meg az indiai csajjal pénteken, úgyhogy oda is mentem addigra. Szépen bemegyek, kérem a managert, de a csaj nincs benn, csak a helyettese, valami szintén indiai-forma fazon. Mondom mi a szitu, erre közli, hogy fasza meg minden, dehogy elotte borotválkozzak meg. (a csávónak mondanom sem kell, szakálla volt, de mindegy:) Nekem aztmondták, hogy halal mindegy hogy megyek, senkit sem érdekel, kicsit meg vagyok fázva és inkabb arra hajaztam, hogy a köhögésemet palástoljam, plusz volt rajtam 1 rövidujjú, egy hosszuujjú, 2 pulcsi meg egy kabát és egy sál, szóval nem apróztam el:)Gondoltam nyomom neki a rugalmas figurát (nem ütöm agyon, veszem le a fejét, vagy mondom neki azt, hogy én így nézek ki jól, ilyesmi) és mondtam, hogy shaving? - no problem, give me 20 minutes:) Kicsit ezen meglepődött, de annyira elszánt volt a fejem, hogy aztmondta oké. Kifordultam az üzletből és átnyargaltam a szemben lévő kisboltba. (ahol azelőtt vettem egy London A-Z-t, biztos ami biztos) Szóval bementem megint, és vettem egy csomag eldobható borotvát a lehető legérzékenyebb kivitelben, mert sejtettem, hogy nem lesz ez a borotválkozás egy könnyed mutatvány:) Utána azt zsebrevágtam, és a nyakambavettem a várost, az Oxford Street irányába, borotválkozásra alkalmas helyeket keresve.. Felrémlett, hogy a minap voltunk Eszterrel a Topshop nevű boltban, ami több szintes, és az alsón van valami kávézó, plusz ingyen vizet is osztogatnak, gondoltam ott hátha lesz egy wc. Lett is. Nagy nehezen megtaláltam, gondoltam próbálom azért valahogy rejtve csinálni, hogy ne legyen semmiféle beégés vagy összeütközés az ottaniakkal, ezért a tervem az volt, hogy - habom nem lévén - bevizezem az arcom és magamrazárok egy wc-t. Igenám, de ezek a kurva érzékelős csapok engem nem érzékelnek. Ezt már többször észrevettem. Ergo nincs viz. Miután hosszú percekig feszegettem a csapot inkább nekiláttam. Elég gyorsan végeztem, de közben hallottam, hogy valaki sikeresen vizet fakasztott, úgyhogy lecsaptam a folyó vízre. (mondanom sem kell, sem a szappant nem tudtam előcsalni abból a szarból, sem a szárítót nem tudtam bekapcsolni, illetve a csap akkor indult meg amikor sapkával a fejemen alánéztem a szappanos bödönnek. - Igen, a sapkámat érzékeli a csap, csak a kezemet nem, tehát szarrááztattam a fejem, mind1) Visszaslattyogtam, kaptam vadító kék pólót (made in china 0,01 USD/pc) és közölte a fószer (többször mondta a nevét, de egyszerűen képtelen voltam megjegyezni, a világ összes magánhangzója benne volt) hogy amig nincs meló, meg mert egyébként is zöldfülű vagyok, addig hajtogassak pizzásdobozokat. Ezt mindenki csinálja, ő is, és ebbe nekem is bele kell tanulnom. Ugyhogy elkezdtem dobzokat hajtogatni. Volt ott egy másik indiai srác (Gervin, vagy Dzsörvin, vagy Dzsidör, vagy Garwin, vagy valami hasonló nevű - egyebkent a metron hazafelé még tudtam a nevét, mostmár nem) aki megmutatta hogy kell. Gyorsan tisztáztunk pár geográfiai félreértést (nem, M.o. nem afrikában van, nem M.o. nem sziget nyugat afrikánál szintűeket..) aztán belelendültünk a dobozok hajtogatásába. Életem első fizikai munkája ez, és úgyéreztem remekül helytállok, egészen a plafonig raktam a dobozokat. Dzsuva vagy ki addigra elment, úgyhogy egyedül építettem a pizzadoboz várat hátul, ami összesen 2 alkalommal dőlt csak rám. Ezt csináltam egy ideig, utána egy másik indiai, a főnök helyettese vagy ki elkezdte nekem elmagyarazni, hogy mi hogyan működik. Namost az indiaiakat még mindig nem értem, mert motyognak, és úgy beszélik az angolt, ahogy más indiaiaktól hallották, tehát pár szó esetenként egyezik, de azért ez nem jellemző. Megtudtam, hogy honnan jön ki a rendelés, meg mit hova kell ragasztani, és ilyenek. A gépen amit pötyögött azt nem értettem, mert minden amit leütött, a képernyőn csillagként jelent meg, de gondolom erre majd rájövök. Mindezekután (eddigre a bőröm már határozottan kipattogzott a fantasztikus borotválkozós élménytől) kaptam egy pizzát. Minden pizzához jár garlic szósz, azzal leöntöttem. Pia nincs ingyen, csak kaja, viszont az nem is rossz, jó íze volt. Mindezekután, aztmondta a főnök (a hülyenevű) hogy figyeljem ki hova megy, van egy bazi nagy falitérkép, és azon lehet sasolni hogy mivan. Néztem egy ideig, aztán a kezembe nyomott egy papirt, amin egy bizonyos Harley Street volt rajta, hogy menjek oda, és nézzek körül. Itt volt már az ideje, hogy valami értelmeset is csináljak, ezért nekivágtam. Adott egy kabátot (gusztustalan) meg egy sisakot (übergusztustalan, és nagy) meg egy bringakulcsot. Kiszabaditottam a bringat és nekivagtam a Harley streetnek. Halálosan el voltam ájulva magamtól, mert a térképen azért jelentős távolságot 3 perc alatt letudtam. Ott álltam diadalittasan az elbaszott kabátomban és a mégelbaszottabb sisakban és néztem. Ez eddig ok. De! Egyirányún mentem oda, valami olyat kéne találni, ami visszafelé vezet úgy, hogy lehetőleg ne szegjem meg a közlekedési szabályokat. 20 perc alatt találtam vissza, ha nincs London A-Z-m, még mindig ott tekergek valahol az Oxford street környékén. Ez a része marhára nem lesz egyszerű azt már látom, viszont kell egy bringa. Marha jól és gyorsan lehet vele közlekedni a városban, és az idő sem rossz. Nézegetem az ebayt, mert elég jókat ki lehet fogni rajta piti áron, annyira piti áron is akár (pl 5 font) hogy az embert nem is érdekli ha ellopják. Na majd kiderül. Simon a a jómeló agencytől még nem jelentkezett, de ha szól hogy ok, akkor megyek, ha nem, akkor addig még elviccelődöm itt a pizzásoknál. Majd kiderül. Mindenesetre ez egy érdekes nap volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése