2008. október 10., péntek

péntek

Péntek ma van.
Hívtak a kártyásoktól, azaz írtak, hogy nem én vagyok a kiválasztott, de legalább szépen fogalmaztak:

"Hello Bence,

Thank you for your time spent participating in an interview and for following our recruiting process.

Many qualified and experienced candidates including you have been interviewed for this position and unfortunately not all can be selected for the limited vacancies we have. Your candidacy was seriously considered, however, we are not able to offer you an opportunity at this time.

We wish you success with your job search."

Igazából leszarom őket, cserébe ma amikor az Icelandben tejet vettem és az eladó csaj (akinek egyébként 10x szőrösebb volt a keze mint nekem, valami iszonyatgusztustalan volt - jobbat mondok: olyan szőrös volt a keze mint a lábam... imagine...) rám akart sózni egyet a Givex által gyártott törzsvásárlói kártyájukból közöltem vele, hogy az interneten olvastam, hogy a mágnescsík állítólag rákkeltő, és hogy erre figyeljen oda... éééérted, velem ne packázzanak...

Na mindegy. Utána voltam egy másik interjún, ez valami B kategóriás állás, shop assistant valami "Art Shop" - ban. Kicsit elnéztem valamit, így kereken 1 órával előbb értem oda, de nem volt gáz. Egy török faszi makogott összevissza, de végülis elcsevegtünk, feltette rutinszerű kérdéseit aztán jöttem is el. Nem hiszem, hogy komoly ecsetnepper-karriert fogok itt befutni, de sose lehet tudni. Ez egyébként Camberwell-ben volt, ami kb annyira érdektelen hely, hogy már leírni is fölösleges. Ami viszont jópofa, hogy a hetijegyes 1-2 zónás oysterem buszra ugy nem jó. Ezzel tisztában voltam, gondoltam majd veszek a sofőrnél jegyet, láttam már ilyet, nem lehetetlen. Persze tettem a hülyét, hogy vajon miért nem működik, és mondtam, hogy megveszem a jegyet, de meglátván a 10 fontosomat azonnal mondta, hogy nem tud visszaadni. A magyar mentalitásból kiindulva már szálltam is le a buszról, hogy majd valahol veszek jegyet, erre a fószer üvölt, hogy ne menjek sehovase. Üljek le, és akkor majd a Tower Bridge után feltöltöm. Nem nagyon értettem, de leültem és elindultunk. A Tower utáni 2. megállónál megállt, és mondta, hogy ugorjak be a boltba feltölteni, megvár(!). Még itt sem hittem el, áá mondom ez szopat, de legalább idáig elhozott, de nem :) Frankón beálltam a sorba a boltban és közben az egész 42-es busz engem nézett a kirakaton át. Kiálltam a sort, feltöltöttem az oystert, és utána (jegyzem rezzenéstelen arccal, csodálkozásomat palástolva) visszaszálltam a buszra, ami pedig szépen elindult.. Előttem van ahogy megkérem a Pesten a 30-as sofőrjét, hogy ugyan álljon már meg amig veszek egy jegyet és már itt is vagyok...

Holnap valami hazibuliba megyek, majd elmondom milyen volt. Lespannoltam egy bizonyos Izhmat Khan-al (igen ő a gonosz afgán a Forsyth regényben, azazhogy nem ő, hanem a neve) megadtam neki a számom és mindennap smseket irogat, mert itt lakott pár hete kb 1 hétig és ide jön az összes levele, de ezeket Abdul minden nap eltűnteti. Állítólag azért költözött el, mert Abdul egy "fucker". Ezt nyugtáztam aztán azóta jóban vagyunk. Ennek sem volt nagyon hírértéke, szóval inkább abbahagyom.

Vasárnap ne felejtsek el emaileket nyomtatni!

2 megjegyzés:

Tekla írta...

Az arabokkal vigyázz Hon'! Náluk egy pasit megpakolni még nem egyenlő a buzisággal, tök megszokott dolog! Legalábbis amennyit én láttam belőlük...
Take care!
(Az angolok nem szólítanak Benkének? :D)

Névtelen írta...

khm,khm!Én kérek elnézést!
Kinán, a magyarab