Dr minden

Mostanában eléggé elhanyagoltam a blogírást ismét, de ez azért van, mert nem értem rá. Hol is kezdjem. Igazából ugyanaz van mint szokott lenni.
Itt volt Angi, L barátnője 4 napig, ma hajnalban ment vissza, L még itt hortyog, RÉVÉN, hogy 3-kor keltek, és mentek ki a reptérre. Én ma nem dolgozom, beteget jelentettem, mert reggel azt hittem, hogy lázas vagyok, pedig nem. Szimplán bekapcsolva felejtettük a fűtést, és leizzadtam, de mikor kiderült, hogy csak azért izzadok, mert 70 fok van az ágyamban már késő volt, betelefonáltam. Jövő héten lesz a review, melyben kifejtik, hogy meddig maradhatok ennél a remek cégnél. Már úgy vagyok vele, hogy gondolkoztam rajta, hogy inkább eljövök, mert tényleg semmi értelme nincsen, és akkor legalább komolyabban tudnék a munkakereséssel foglalkozni. Még nem tudom hogy lesz, ez majd a review-n kiderül. Egyre több helyről hallok szar dolgokat erről a kurva cégről, és egyre kevésbé látom a munka szépségeit (mert nincs neki). Na mindegy, majd lesz valahogy. Szeretnék valami teljesen mást csinálni, már volt 2 telefonos interjúm is, szóval azért nem aggódom. Még.
Hétfőn (vagy kedden?) voltunk a Hungarian Cultural Centerben egy klasszikus zenei hangversenyen hárman, igazából csak Angi maradt fenn, mi mindketten elaludtunk rajta, de nem volt rossz. Tele volt a hely öreg angolokkal meg magyarokkal, és ha belerugtam a székbe véletlenül, akkor szúrós tekintettel néztek rám. L ismer ott egykét figurát, úgy kerültünk oda, egyébként maga a HCC nagyon jó helyen van a Covent Gardentől 1 percre tényleg benn a belvárosban.
Utána találkoztam Zsu-val, akivel tényleg bejártuk egész Londont legalábbis a Green Park-tól Bank-ig mindenhol voltunk, nem is egyszer talán. Eléggé hideg volt, de azért elvoltunk. Megállapítottuk, hogy az angolok iszonyat pazarlóak, minden nagy irodaházban égnek éjszaka a lámpák. Ennek az okára még nem sikerült rájönnöm.
(Miközben irom a blogot kérdeztem Lőrincet:
- Cső! 1 óra van felkelsz? Asszem jó idő van
- Dehogyis)
Szóval mászkáltunk Zsuval, és próbáltunk melegedni az ilyen légkondi kifújók tövében, mert azért annyira nem volt jó idő, de nem találtuk meg az igazit, mert vagy hideg levegőt fújtak ki, vagy ami meleget fújt ott a szél is fújt, és nem volt értelme szobrozni előtte. Ja meg bemutattam Zs-t egy ismerősömnek, aki azóta is kattog rajta.
Vettem egy elektromos hajvágót, amivel lehet borotválkozni is (Argos, 6 font 75 p:) Minőségi termék, látszik rajta, hogy rettentő szar, de sajátmárkás termék, és így 3 évig akárhányszor viszem vissza, minden alkalommal kicserélik egy újra... Egyébként bár hajvágó, de révén, hogy kb nincs teljesítménye, így arra tökéletesen alkalmatlan. Bár L haját Angi levágta vele, de ez több mint 2 órába került, és sztem a kerület egyévi áramfogyasztását elpörkölte az eszköz.
Át akarunk költözni a másik szobába(ahol eddig alkeszék laktak), még nem mondtam Abdulnak, de tuti komoly árat fog mondani érte. Az a legjobb szoba, nemcsak hogy 2 nagy ágy és kanapé is van benne, de 2 ablak, és ami a legdurvább, 2 asztal is... Ez mármár luxus, szóval erre most eléggé rá vagyunk pörögve.
A minap cseppfotóztunk, az új 70-300-as ojjektívemen van normális makró funkció, úgyhogy lehetett vele próbálkozni. Ezzel a képpel búcsúzom mára, majd írok nemsokára. De tényleg.

Ez az.

2 dolgot felejtettem el, az egyik, hogy beszart a mosógép, azazhogy mos, csak nem eléggé, és a vizet sem ereszti le az istennek se, szóval múlt héten 6 órán át mosta az ágyneműnket, ami még a mai napig vizes.. Abdul mondta, hogy "yes, ben im coming with a professional today" na erre megjelent a fiával, aki persze nem tudta megcsinálni...
A másik dolog, hogy hamarosan email-forradalmat fogok végrehajtani. Ennek lényege, hogy 1, azaz egy db mailcímem lesz, nem pedig 5 mint most. Ez vonatkozik mindenre, az msn-emtől kezdve az osszes regisztraciós maiig mindenre. Ha elkészült a nagy mű, szólok. A fő baj az, hogy nem lehet se a hotmailt se a yahoot átirányítani, szóval muszáj lesz szimplán újraregisztrálni mindenhol. Ez van. Peace.

six drummers

Csak hanggal jó, és hosszú. Ennyit tudok a mai naphoz hozzáfűzni:)

alive

Voltunk a minap a Primarkban, ami egy frankó hely. Maxi marketing, maxi beruházás, maxi fenntartási költségek, mini haszon és maxi embertömeg. Így lehetne jellemezni. Minden van, pofátlanul olcsón. Kb 40 fontból a következő dolgokat vettük a teljesség igénye nélkül. 2 öltönynadrág, kb 3 v 4 ing, 1 papucs, egy szennyestartó, 1 pár cipő, 2 öv, 2 pléd, nagy zoknicsomag, meg még volt valami, majd L-t megkérdezem, nekem már nem rémlik. Az a lényeg, h olcsó, és mindíg dugig van, a Marble Archtól 1 percre. És nem is C, hanem minimum B kategóriás kínai cuccok, szóval kb az amit mindenki brandelve hord magán. Remek dolog a kiskereskedelem.
Más. A minap voltunk a Troy nevű helyen ahol L a standard (egyébként nem kispályás,) fellépők után beállt jam-elni, és hát nem volt semmi. Ügyesafiú.
Most hogy már van szennyestartónk is, vettem egy normális manfrotto álványt, úgyhogy rendesen tudok majd mostmár fényképezni.
A melóban a rém fedőnevű magyar csak összehozott egy 4 fős dealt valami noname magyar céggel, úgyhogy most irigykedem. Mondjuk vele ellentétben nekem nem hullik ki a munkától már egyébként is megőszült hajam, és nem agonizálok minden telefonhívás előtt, illetve képes vagyok szocializáltan viselkedni (már ha van ilyen) és nem utál mindenki, szóval nem feltétlenül járok rosszabbul mint ő. Mindegy, azért b*ssza a csőröm. Volt egyebkent review-m, és nem mondták, hogy ejnye bejnye, szóval valószinüleg febr. végéig nem vágnak ki, addig meg csak szerzek vmi melót. Kiderül.
A fotoblog egyre szarabb, lassan átcuccolok a flickr-re, mert már a képeket sem engedik nagyítani, ami ha ennyire összetorzítják őket sztem a minimum lenne, de ez van. Még kicsit nyomom ittisottis, aztan majd kiderül.
Akartam még valamiről írni, de most hirtelen nem jut az eszembe. Na mindegy. Egy a lényeg, minden oké.

Ő meg balra néz.

node

Megint nem írtam egy ideje, ennek több oka is van, de leginkább a lustaság lenne az amit kiemelek az oktengerből. Életünk a megszokott medrében csörgedezik, minden frankó. Lőrinc több változást is hozott, ilyen például az, hogy rájöttem elég jól megvagyok alvás nélkül, azazhogy most pénteken a buli előtt ledőltem egy "félórára" ami egy 6 órás egybefüggő horkolásba torkollt, jegyzem Lőrinc szereti mobiltelefonnal rögzíteni ahogy horkolok, bár még egyszer sem véltem felfedezni a videón a hangokat, szóval csak képzelődik. A másik dolog az evés. Nem kicsit eszünk sokat, hanem nagyon. L alapból szeret (és szokott is) ételről fantáziálni, és mint olyan ez a tevékenység szerves részét adja mindennapjainak, szóval szerintem hetek kérdése, és már nekem is kell tolószékes escort a reptereken. Tök jó, ők szállnak be mindig először.
Tervezünk egy kis kiruccanást valami elhagyatott vidékre, belecsúsztunk a Braveheart-ba a minap (igen, minden estére egy film, alap.) úgyhogy énis eléggé rákattantam a skót hegyvidékre. Skócia biztos fasza, csak 2 baj van vele. Az egyik, hogyha Londonban hideg van, akkor odafenn pláne, illetve hogy messze van. Nem kicsit, nagyon. A hely amit kinéztünk, valami iverness, vagy innerfess, vagy immernest vagy mi fenn van a sziget észeki csücskében. A jó dolog az ár, ugyanis busszal 15 fontért fel lehet menni, ami azért nem tűnik soknak. A rossz dolog az, hogy a busz nem kevesebb, mint 12 és fél órán át halad, amikoris lerak minket a semmi közepén. Tehát egy hétvégi kiruccanás alkalmával, barátok közt is 25 órát kell buszon tölteni, dehát ezt is ki kell egyszer próbálni. Valamelyik hétvégén megejtjük. (természetesen csak ha nem délután 2-kor riadunk fel arra, hogy vazze sötétedik..)
A meló a szokásos, szokásosan szar, semmi új nem történik, azazhogy volt monthly review, amiben mindenkinek elemzik az adott hónapban nyújtott teljesítményét. Namost ez meg is volt mindenkinek, csak nekem nem. Vagy elfelejtettek ott a fal tövében, vagy szimplán annyira jó vagyok, hogy egyszerűen nem tudják szavakkal ragozni. A rémnek bezzeg volt review-ja. (befestette a haját, hogy elfedje ősz tincseit, mondanom sem kell, kritikán aluli..) Egyenlőre úgy tűnik, hogy nem kaptam deadline-t hónap végére, szóval valószínűleg tudok maradni még februárban is ha akarok, dehát azért annyira nem akarok. Ha elkészül az upgradelt cv-m (istván!) megspammelem londont, aztán majdcsak lesz valami.
Járunk fényképezni minden hétvégén, ökörködünk meg ilyenek és alkotunk veszettül, este filmezünk, illetve újabban jackot hallgatunk, mióta voltunk ezen a Thriller Live-on, eléggé rákattantunk mindketten.
Vettem ma egy öltönynadrágot 10, és egy inget nyakkendőval 5 fontért, szóval ez a Primark tényleg nem rossz, ráadásul mindenből a drágábbikat vettem, mert már túl olcsóak voltak. Mindenesetre a Primark beszerzőivel egyszer leülnék elbeszélgetni, mert elég beteges szortimentnek tartom azt, ahol szerencsétlen vásárlónak (ez lennék én) 333 nadrágot kell átnyálaznia egyetlen 1 db fekete 34-32-es nadrágért.. Ez olyan extra méret?? Mondjuk ráuszítottam egy meglepő módon angol eladólányt a kérdéskörre, és azontúl, hogy bármikor megölt volna a szemével, de azért keresgélt szorgalmasan. Persze utána megpróbált meggyőzni arról, hogy én nem vagyok 185 centi magas, de miután tisztáztunk bizonyos mértékegységeket, illetve azt, hogy ha én 175 centi magas vagyok, akkor neki D kosaras melle van, végülis lenyugodott. Mondjuk a fordított arányosság nem hiszem, hogy lejött neki. Mindenesetre mostmár van normális gatyám, szóval tudok hozzá simán inget felvenni, és a mellényes-öltönyös téma pihenőpályára kerül. A következő purchase egy cipő lesz, de révén, hogy cipővásárlásban bármikor ráverek egy nőre is a beszerzéssel töltött idő és vásárolt cipők együtthatójának tekintetében, ezt talán majd akkor ejtem meg, ha a mostani kb leszakad a lábamról, illetve ha elképesztően sok (végtelen+2) időm lesz.

jameg HDR is van

here we go 2009

Budapest

Budapestre meglepetésszerűen érkeztem, csak pár előre beavatott ember tudott érkezésemről. 24-én délután startoltam Shadwellből, és indultam a London City-re, mert onnan indult a gépem délután. Révén, hogy a karácsonyi időszak repülésnépszerűségi szempontból abszolúte csúcsidőnek számít, nem nagyon tudtam közvetlenül pestre repülni, pláne nem baráti áron, ezért egy fokkal kalandosabb megoldást választottam: Swiss Air - London->Zürich->Budapest. Ez a terv amely egyébként sztem csodás, több megállapításra is lehetőséget ad.

a. Zürichben tölteni a komplett szentestét, tehát az ajándékos-zabálós részt, és itt nem 3 óráról, hanem egészen pontosan 10 és fél óráról volt szó elég extraordinary dolog. (mondjuk ez nekem még most is tetszik, hiszen mikor nézze meg az ember Zürichet tüzetesen ha nem szenteste.)

b. A terv alapján, melynek része volt egy Budapest-Esztergom kocsikázás (tnx Bro, aki a kocsikulcsomat elrejette a kocsi kerekén, és így csak a kerítésen kellett átvetnem magam) kb 25-én délutánra értem le Esztergomba, ami azért akárhogy is vesszük 24 óra utazás, sztem repülővel még élő ember ilyen lassan nem tette meg a London-Esztergom távolságot. (nemcsak élő, halott sem)

c. Taknyosan kurvára nem poén a repülés, révén, hogy úgy kattogott a fülem egész úton, hogy kb zenét sem tudtam tőle hallgatni, illetve egy csaj mellettem kb összerezzent amikor leszálltunk Svájcban és visszatért a fülembe az erő. Egyébként (és ilyet sztem csak én tudok) az út folyamán úgy bedugult az orrom, hogy elnyomott valami ideget az arcomban, és elzsibbadt a jobb felső fogsorom. Eskü. Szar volt.

d. A Swiss Air európai gépei akkorák mint egy nagyobb technic-legó készlet, tehát olyanoknak, akik általában a levegőben kezdenek el azon agyalni, hogy akkor most ez hogy is van, és miért nem esünk le, és mi is ez a repülés úgy istenigazából... na nekik nem ajánlom.

e. Nem nyerő dolog a Zürich-i reptér termináljába a városból késve megérkezni, és megvárni, hogy minden ottdolgozó elhúzzon karácsonyozni, mert akkor az ember kénytelen olasz őrültekkel egy Starbucks kanapén tölteni az éjszakát, nettó 1 óra alvással, amikoris felkelti a kínai vendégmunkás, merthogy karácsony ide, vagy oda, de akkorsem járja, hogy az ember álmában kidönti a dekorációs szobapálmát gyökerestül a helyéről a lábával..

f. Zürichben kurva hideg van szenteste. (de közel sincs olyan hideg mint Budapesten btw..)

g. Zürichnek akkora reptere van, amekkora nem kell neki.

h. A szilveszteri buliból nem jó közvetlenül a reptérre menni, hogy ott aztán az ember fázzon, ne aludjon, majd a világ összes gyerekével repüljön vissza Londonba ismét Zürichen keresztül, ahol mint már említettem, kurva hideg van.

i. Még soha nem lett ennyi megállapításom.

Egy a lényeg, jó volt otthon, 2 napot voltam Eszergomban, aztán belevetettem magamat a pesti forgatagba, igyekeztem mindenkit meglepni jelenlétemmel, de ez azért barátaimat ismerve nem igazán okozott szívroham-szerű riadalmat. Voltunk koncerten, ettünk-ittunk mulatoztunk, volt ereszd el a hajam szilveszteri buli (feltöltöttem a képeket amiket a bulin csináltam, és 1 óra alatt 180 komment érkezett rájuk a facebook-on... igen, mindenki marhára ráér:) szóval minden oké volt, és szerencsére tudtam olyan emberekkel is találkozni, akiket már ezer éve nem láttam. Van mondjuk sok olyan akivel nem tudtuk a találkozót összehozni, de legközelebb már bejelentem ha hazamegyek, szóval talán jobbak lesznek az esélyeim. Mint már említettem, jan.1-én reggel 4-re mentem ki a reptérre és indultam vissza, hiszen remek munkahelyemen képtelenek belátni, hogy ha azok az emberek nem dolgoznak akiket hivogatok, akkor nekem sincs sok értelme dolgoznom, így 2-án reggel már nyomtam az ipart az álommunkahelyemen.

London

Naja, RÉVÉN, hogy Lőrinccel együtt érkeztem meg és költöztem be ismét a kis odvamba, illetve mostmár odvunkba, kicsit pörgősebb az élet mint azelőtt. Végre kimozdulunk, eljárunk ide-oda, teszünk veszünk, szóval fasza minden, tényleg. Már voltunk a Brick Lane-en megnézni a vásári felhozatalt, már voltunk a Cargo-ban az Old Street-en, illetve tegnap voltunk egy Michael Jackson musical-en, a Thriller Live-on. Ez volt az első színházi élményem itt Londonban, és határozottan le voltunk tőle nyűgözve, marha jó volt a tánc, a zenék, a koreográfia, minden, szóval le a kalappal. A balkonon ültünk fenn olyan magasan, hogy a színpadi díszlet teteje nem is látszott már, és olyan érzésem volt a helyemen ülve mint a sziklamászónak aki megpihent egy cseppet, sztem akinek tériszonya van, az tuti kikészült volna.
Ennyi az amennyit így gyorsba össze tudtam foglalni az elmúlt szűk 2 hét eseményeiből, elég mozgalmas volt, de jó volt. Most pedig lefekszem, mert itt az ideje.

JA!: A blog ismét fekete, folyton sírt mindenki, hogy így nemtetszik, úgy nemtetszik, a demokráciának vége, mostantól az erősebb kutya b*szik.(én)

Back to the UK

Na visszatértem, csak most nincs időm írni, majd összefoglalom az elmúlt 1 hét eseményeit talán ma este vagy valamikor. Nem lesz egyszerű:)
Addigis egy szilveszteri bulifotó, még ezeket is meg kell csinálnom, mert van pár érdekes fotó...