megint koncert

Most csütörtökön ismét lesz koncert, méghozzá legalább 2 hétig az utolsó, szóval jöjjön aki tud mindenképpen. Majd írok hosszabban a dolgokról, de egyrészt nincs kedvem most írni, másrészt nincs semmi érdekes. Egyalényeg, gyertek. Info az előző posztokban, Bedroom Bar, Rivingtone street, csütörtök 20:00.

ennyi.

Barabás Lőrinc in Bedroom Bar Reloaded

Szóval megvolt a múlt hét csütörtöki koncert, jó nagy lusta alak vagyok, h azóta nem írtam, viszont most csütörtökön megint lesz ugyanakkor, ugyanúgy, ugyanott. Aki a múlt héten nem tudott eljönni, az most eljöhet, illetve aki a múlt héten is eljött az eljöhet ezen a héten is. Maradjunk ennyiben. Térkép sajtóanyag és minden hasonló nyalánkság az előző posztban fellelhető. Én ismét ottleszek, Lőrinc dettó, szóval: gyertek

Más érdemleges nemigazán történik, keményen dolgozom az agyatlan cégnél, járom a boltokat, szorgalmas vagyok és jófiú. Bár nem vagyok a streetsales világbajnoka még, de alakul a dolog. Persze semmi sohasem jó, de ezt már megszoktuk. Csinálom amíg lehet, aztán majd lesz valami, eddig is így volt. 

L Macbookja, és az én Lenovom is köhög kissé, benyaltunk valami spyware-áradatot mindketten, át kellett térnem a Chrome böngészőre, és bár mouse gestures nincs benne, de minden más frankó, szóval csak ajánlani tudom. Ezt a mondatot az IT érdekeltségűeknek szenteltem, mert figyelek mindenkire:)

Voltunk szombaton a Wetland centre-ben, ami egy hatalmas ötlet. London közepén (najó nem a közepén, de benne) egy mocsaras területen kialakítottak egy állatkertszerűséget madaraknak. Nem igazán állatkert, merthogy a madarak elrepülnek, de ez egy olyan bázis lett, ahol az összes átrepülő költöző madár megpihen kissé, és a sok madárbuzi lengetheti a nyelvét a sokféle madárért. Először azt hittem, hogy valami kis amatőr hely, de 2 óra alatt sem tudtuk bejárni, és még kialakított lesek is vannak, ahol aztán kussolni kell, mert hogy "the birds can hear you"

Akkor kezdtem gyanakodni a hely komolyságát illetően amikor a kávézóban észrevettem egy csapat természetfotóst. 4-en voltak, de objektívben kb 12millió forint volt kirakva az asztalra, szóval ha már ők ide járnak lövöldözni, akkor az azért jelenthet valamit. Bár nekem a legnagyobb telem 300 mm, de azért csináltam egy adag képet, ezek közül itt van egy enyhén hatásvadász fekete hattyú:)

A viccet félretéve, vasárnap kinnt álltunk a gangon és sütkéreztünk (naja, itt volt vagy 20 fok a hétvégén..) mire megjelent a szomszédból két kislány, akik elkezdtek tekeregni a rácsunk előtt. Berohantam a gépért, összeraktam, és elkezdtem kattintgatni. Ha van "National Geographic-os" arc, akkor az övék olyan. Most pedig lefekszem.

Barabás Lőrinc Koncert

na akkor elmondom mi az ami most fontos.
Most csütörtökön, azaz március 19-én Barabás Lőrinc koncert lesz a Bedroom Bar-ban. A pontos cím: 62 Rivington Street, tök közel van az old street-hez EC2A 3AY a postcode. Az a lényeg, hogy L komoly arcokkal játszik, csak hogy pár példát mondjak, a dobos Björk-el játszott, a basszeros Craig Daviddel meg Amy Winehouse-al, a szaxofonos pedig a Stereophonics-ban nyomta, szóval nem lesz szar a buli. 5 font a belépő, bekopizom ide a sajtóanyagot. Tényleg gyertek el, ha bárkinek bármi info szóljon, meg legalább találkozhatunk is személyesen végre, már azokkal akikkel még eddig nem sikerült.



BARABAS LORINC MEETS THE LONDON SCENE

Despite his modest years, trumpeter Barabás Lőrinc had already worked with an enormous number of top players from the contemporary music scene of his Hungarian homeland. Having been the lead trumpeter of the hip-hop/jazz outfit Barabás Lőrinc Eklektric, as well as Random Szerda, well known for it's improvisational style, Barabas Lorinc came to England from Hungary to create new musical partnerships and forge new sounds. Within just a few weeks he has surrounded himself with several exciting and talented musicians including Jake Telford (OK-Ma), Rick James, Tansay Omar (previously drummer for Bjork!), Maurizio Minardi and Janos Agocsi. This new show will combine well-tried formulas with local specialties, mixing up electro and minimal with jazz-funk, improvisation, and the good groove that's sure to get you on your feet!!

www.myspace.com/barabaslorinc
www.myspace.com/randomszerda

Dj: Dom Servini (wah wah 45s)
www.myspace.com/wahwah45s

Thursday 19th of March

The Bedroom Bar
View Larger Map

chaos

Na ma istenigazából megmutatta foga fehérjét szeretett főnököm, aki most már határozottan állítom, hogy gyakorló elmebeteg, én kifogom az ilyeneket mindig. Történt, hogy egy kicsit zűrös éjszaka után nem sok alvással értem be reggel az irodába, ahol várt rám 3, azaz három mosolygó lengyel figura, hogy akkor mostantól ők az én street-sales-eseim, és majd árulják nekem az utcán a sim kártyát meg minden. Azt sem tudtam hol vagyok, terveim között arra a napra egy kellemes észak-londoni és camdeni túra szerepelt, ahol csicseregnek a madarak, mindenki boldog stbstb. Anno a mult heten mondta már, hogy pörögjünk rá a témára, de révén, hogy pénteken reggel kb átváltoztatott mindent, és elvette a boltjaim két harmadát, és tök újakat kaptam, gondoltam csaknem akarja, hogy ezeket a szerencsétleneket kiküldjem olyan helyekre ahol még én sem voltam. De, ezt akarta.
Ahogy ez kinéz, van ugye a bolt, benne a Patel, vagy mindegyki, az utcai árusoknak meg az utcán van egy plexi asztaluk, és árulják a sim-kártyát a járókelőknek, de nem maguknak, hanem a boltnak. Mint a mesében, csak azért ez nem ilyen egyszerű, mert a a council, az önkormányzat nem szereti, ha csak ugy kirak valaki egy asztalt az utcára, és ott nyomja az ipart, és (mondanom sem kell pont az én körzetem a legszarabb ebből a szempontból) elzavarják szerencsétlen árusokat, akik azt sem tudják mi merre hány méter. Meg esetleg bírságolnak is, erre még nem jöttem rá.. Szóval a dolog nem túl legális, de mindenki ezt csinálja, ergo nekünk is ezt kell. Mondtam ennek a szerencsétlen agyatlan p*csának, hogy ha necces a környék és a council kb kamerákkal figyel, akkor ne rakjunk ki asztalt, majd árulnak az emberek pólóban békességben, de az neki nem menő. Mindenhol csak az asztalokat látja, neki is az kell, meg gondolom a marketinges könyveiben is ezt olvasta. A lényeg az, hogy reggel amíg a 3 mosolygós lengyel (nem tudtam megjegyezni a nevüket, van a csaj, a magasabbik csávó meg a vékonyabbik, ennyi..) kinnt várt rám, én ezerrel hívogattam a boltokat, hogy ugyammá had' küldjek oda pár embert aki majd ott árulja a sim kártyákat. Egy ilyen beszélgetés kb így néz ki:

- Boss, i send 2 guys to ur store, so they will sell your sim cards. You wanna do that?
- Hmm i donno, what profit you give me? you give me MANI?
- No boss, but theyre selling your cards, and they give you the MANI after they finished ha? u like it no? They give you manimani, help u sell, lot of manimani you will have. you understand me?
- No no call boss, he be in store 2 clock.
- okay boss, kurva anyád

Szóval amikor lezavartam kb 15 ilyen jellegű beszélgetést, végre találtam egy csávót, aki mondta, hogy oké, küldjem az embereket, aztán nagy nehezen találtam mégegyet aki belement, és nem parázott a counciltól. Az vékonyabb alacsonyabbat kiküldtem Hayes and Harlington-ba, a csajt meg a nagyobbat pedig Ealing Broadway-re. Az első bolt úgy szar ahogy van, de nem akartam, hogy azt gondolja nincs profizmus a cégben, szóval ment és nyomta, bár amikor kimentem hozzá 3 körül még egy darabot nem adott el, bár átmenő forgalom sem nagyon volt, de azért mondtam neki, hogy kapcsoljon rá, el kell adnia egy nap 6 sim-et, különben ki lesz rúgva. Mondanom sem kell, a telefonja le van tiltva, de olyan szinten, hogy még hívni sem lehet, szóval megadta a barátnője számát, ami hatalmas segítség amikor az utcán keresem, hogy vajon hol a bánatban van, de mindegy...
A másik két arc egy ex Lyca(konkurencia) hotspot-ban volt, de nem volt annyi eszük, hogy felülragasszák a lycás posztereket, de aztán megoldottam, na ők 5-ig eladtak 7 SIM-et, ami nem rossz, hisz csak 2-re értek ki, viszont az a környék elképesztően forgalmas, szóval azért elégedett nem vagyok. Ez még mind semmi, mert ugye meg kell nekik szervezni a következő napot is, ez az amire a napom fennmaradó része ráment. Vékonyka-alacsonnyal átvitettem záráskor (18:00) az asztalt egy közeli boltba, ahol lefixáltam a csávóval, hogy holnap nagy sales-activity lesz, de felhívni persze csak a csaját tudom, szóval dunsztom sincs átért-e. A másik kettőt is átküldtem egy másik boltba, hogy rakják le ott az asztalt, és kezdjenek ott másnap, de őket még nem tudtam elérni, szóval vagy odataláltak vagy nem. Innen persze csak a csajnak tudom a számát, mert a csávó nem tudja a saját telefonszámát sem.. Ráadásul amikor már abszolúte halálkészen voltam kitalálta, hogy csak 2 font van az oysterjén, és hogy nem tudja hogy fog hazamenni. Szerencsére jólelkű vagyok és segítőkész, úgyhogy mondtam neki, hogy menjen a 207-essel, mert ott fel lehet hátul is szállni, és akkor nem kell becsipogni. Blicceljen ahogy akar, de hogy én nem fogom az oysterjét töltögetni az tuti, szóval ne b*sszunk már szekéren.
Most itthon vagyok, meg kell még írnom a pénteki reportot az új boltokról. 2 csávó dolgozott abban a zónában (camden) előttem, de még egyik boltba se jutottak el, szóval istentelenül nagy szélhámosok voltak, bementek reggel az irodába, és elindultak, de a boltokig nem jutottak el, ezt 2 hónapig csinálni azért nem rossz. Szóval meg kell írnom a reportot ezekről, plussz azokról, akiket ma meglátogattam. (nem sok ilyen van) (2:)
Szóval ez az utcai értékesítés egy pain in the ass, kellett nekem mint a bordatörés...
Hívott közben a csaj, h minden ok, az a neve, hogy Justina vagy mi.
Remélem a vékonyabb alacsonyabb is bejelentkezik. Asszem robertnak hívják, de ez nem tuti.

eye

well

Március van, most 3 hete vagyok ennél a cégnél, egyenlőre úgy tűnik rendben lesz, bár a főnöknő (aki orosz, vagy ukrán, mindegy) kissé instabil idegileg. Ez azt jelenti, hogy néha én vagyok a király, aki a legjobban végzi a dolgát, néha pedig én vagyok a katasztrófa az életében, amivel alapjáraton nem is lenne semmi baj, leszámítva, hogy ezek az időszakok naponta váltogatják egymást mindenféle ok és okozat, illetve értelem nélkül. Mindegy, így izgalmas az élet. Ami biztos, ha tényleg gatyába akarom rázni ezeket az idióta boltosokat, és ehhez fegyvert sem használhatok, tény, hogy kb egész nyugat-londont fel kell ásnom normális boltokért, mert a jelenlegi partnerek egyszerűen csapnivalóak. Van olyan bolt, ahol már 4x voltam, de még mindig nem tudja miről van szó, van aki most vallotta be, hogy kidobálta a kártyákat, van aki most értette meg, hogy kiakasztani azt a papírt, amin az ő árrései szerepelnek üzletileg nem egy működőképes hozzáállás, és hasonlók. Minden nap meghalok 7x amíg ezekkel a szerencsétlenekkel vitatkozom, de legalább kinn vagyok a szabad levegőn, szóval ez azért nem rossz. Mondjuk ma délután úgy fújt a szél, hogy néha már legszívesebben lefeküdtem volna a földre, hogy tutira nem fújjon megint vissza oda ahonnan indultam. A fő baj egyébként a céggel az az üzleti modell, illetve a vállalati stratégia totális átgondolatlansága, illetve a döntéshozók elképesztően amatőr hozzáállása. Ez a nő, ez az I rina, például imádja azzal rabolni mindkettőnk idejét, hogy felesleges dolgokat magyaráz nekem, ráadásul olyan dolgokról, amikről fogalma sincsen. Általában aztán belezavarodik, és akkor az kellemetlen, de van annyira gátlástalan és egoista, hogy az ilyen dolgokon hamar átlépjen. Na mindegy, a lényeg, hogy csinálom amíg csinálhatom, egyre jobb lesz az idő, és ha ilyen tempóban vágom ki az üzleteket, csokibarna leszek nemsokára, lesülök amíg hakimtól elmegyek abdul-ig mondjuk éppen Harlesden-ben. Tegnap pl már 3-kor végeztem, de nem volt pofám hazamenni, mert ha felhív, hogy éppen merre vagyok, én meg itthon fekszem az ágyban egy nutellás kenyérrel a számban, nem feltétlen tudom neki csípőből visszaadni Neasden alapzajait, és feltehetőleg csúfos megbukás lenne belőle. Inkább ittam egy sört Boris-al, aki szintén ex THG alkalmazott (még mindig nem küldték meg a P45-t, lassan elkezdem őket telefonon zaklatni, ha valamiben, akkor ebben jó vagyok, tőlük tanultam:) csak míg én felmondtam (bár Max azt híresztelte, h kirúgott, de mindegy:) addig Borist ténylegesen kirúgták, ráadásul a deadline-ja előtt 1 nappal. Nem tudom hogy csinálta, de ahogy elmesélte roppant büszke volt rá:) Az összes exthgs mind munkát keres most, vagy inkább próbálják kiheverni azt a hazugságvilágban eltöltött pár hónapot, elég sokakat megviselt a dolog, jó látni, hogy én milyen gátlástalan vagyok, és hogy meg sem karcolt a történet.
Vettem végre egy nagylátószögű objektívet, szóval ez már megvan, végre beröffentettem az ebayt és a paypal-t is, mostmár csak egy normális vakura lesz majd szükség, és teljes lesz az örömöm, el tudok kezdeni normálisan portrézni. Van most ismét pár kép a londonpaperes csákónál, majd kiderül mi tetszik neki, illetve mi nem. Ez a dolog mondjuk referenciának jó, de meggazdagodni nem ebből fogok:)
L hazautazott most 10 napra, egyedül vagyok, vezetem a háztartást, nagy mennyiségű filmet nézek, és főleg regenerálódom, illetve próbálok normális stock-képeket csinálni, már ha képes vagyok világosban hazaérni.
Kb egy hete beszart a külső vinyóm, elveszett kb mindenem, szerencsére a képeim 3 különböző helyen vannak lementve, így azoknak nem lett baja, de 100 giga zene, az összes esti matinéfilmünk és minden hasonló holmi odaveszett. Ezen a dolgon már túltettem magam, csak most hirtelen eszembe jutott, és belém nyilallt a fájdalom.
Rég nem tettem megállapításokat melyek okosak, hát majd most:
1 - Ha Londonból kitelepítenénk az angolokat, és betelepítenénk ide az összes magyart, tuti, hogy 1 hét alatt lemészárolnánk minden külföldit. Érthetetlen felfoghatatlan és fantasztikus, hogy milyen szinten tolerálják az angolok az indiai és mindenféle más betelepült hihetetlen életvitelét és szellemi színvonalát. ÉN felhúzom magam dolgokon, és aki ismer tudja, hogy nem vagyok egy aggódó típus, de néha azért ez már nekem is sok amit művelnek. Az angolok meg csak néznek és mosolyognak.
2 - Ebben a városban egészen kevesen tudnak vezetni. Hihetetlen, de így van. Nap mint nap végignézek elképesztő parkolási manővereket komolyabbnál komolyabb kocsikkal. Főleg az indiaiak a viccesek, de azért láttam már angolt is olyan dolgokat művelni, hogy égnek állt a hajam.
3 - A DLR úgy szar ahogy van. Ha tökéletesen időben vagyok is képes megállni 10-15 percre egyetlen megállóban és megvárni azt a pontot, amikor már loholnom kell, hogy beérjek. Nemcsak a DLR-on, de a metron is a signal failure a legátlagosabb probléma, naponta van vagy 2 ilyen meghibásodás.
4 - A DLR gondolatolvasó is. Mióta kiszúrtam, hogy canary wharfra simán lehet jegy nélkül is menni, és ez a gondolat szöget ütött a szégyenletes BKV-n edződött magyar gondolkodásomban, minden nap vagy 3x ellenőrzik az oysteremet.
5 - Wc papír és wc papír között hatalmas különbségek vannak.
6 - Londonban ha az ember nem pizzafutár, senkit sem érdekel, hogy borotválkozik-e.
7 - A 37 perces ultragyors mosás és a 180 perces áztatásos ősmosás között van azért egy árnyalatnyi különbség.
8 - A burger king és a kfc csapnivalóan ócska, én nem tudom, hogy erre nem járnak-e store-supervisorok, vagy egyszerűen csak nem érdekel senkit, de akárhányszor voltam a két fennt említett étteremben, mindkétszer életem filmje pörgött le a szemem előtt amikor a menüt majszolgattam. A kfc-ben pl a big daddy menühöz adnak egy csupor babot is. De minek?
9 - Az itteni szirénák olyan frekvencián szólnak ami a fül (még az ilyen meggyötört fülé is mint az enyém) számára már elképesztően zavaró, az ember agya berezonál tőle.
10 - Londonban azért elég gyakran esik az eső, és ha a weather forecast aztmondja, hogy ma bizony esni fog, de az égre nézve nem látszik semmi csak a kék ég, jobb ha berakja az ember az esernyőjét..
11 - Amikor abdul jön a pénzért, mindig úgytesz, mintha nem is azért jönne, de utána mindig rámnéz a nagy boci szemeivel és azt mondja, hogy "-Ben, can I have the mani..." én ilyenkor mindig szorakozottan a fejemrecsapok, hogy jééé már el is ment 2 hét? Gyorsan megy az idő abdul... utána átnyújtom neki a már előre kiszámolt pénzt amit ő 4x átszámol, ha esetleg tizesek is vannak benne, láthatóan megzavarodik, de azért elvagyunk mi így az ilyen apró kis szerepjátékokkal...

Íme még egy csepp-montázs, megpróbálok ezekről most már lekattanni...

Drops

Írok nemsokára, i promise. Addig itt van pár csepp...