here we go 2009

Budapest

Budapestre meglepetésszerűen érkeztem, csak pár előre beavatott ember tudott érkezésemről. 24-én délután startoltam Shadwellből, és indultam a London City-re, mert onnan indult a gépem délután. Révén, hogy a karácsonyi időszak repülésnépszerűségi szempontból abszolúte csúcsidőnek számít, nem nagyon tudtam közvetlenül pestre repülni, pláne nem baráti áron, ezért egy fokkal kalandosabb megoldást választottam: Swiss Air - London->Zürich->Budapest. Ez a terv amely egyébként sztem csodás, több megállapításra is lehetőséget ad.

a. Zürichben tölteni a komplett szentestét, tehát az ajándékos-zabálós részt, és itt nem 3 óráról, hanem egészen pontosan 10 és fél óráról volt szó elég extraordinary dolog. (mondjuk ez nekem még most is tetszik, hiszen mikor nézze meg az ember Zürichet tüzetesen ha nem szenteste.)

b. A terv alapján, melynek része volt egy Budapest-Esztergom kocsikázás (tnx Bro, aki a kocsikulcsomat elrejette a kocsi kerekén, és így csak a kerítésen kellett átvetnem magam) kb 25-én délutánra értem le Esztergomba, ami azért akárhogy is vesszük 24 óra utazás, sztem repülővel még élő ember ilyen lassan nem tette meg a London-Esztergom távolságot. (nemcsak élő, halott sem)

c. Taknyosan kurvára nem poén a repülés, révén, hogy úgy kattogott a fülem egész úton, hogy kb zenét sem tudtam tőle hallgatni, illetve egy csaj mellettem kb összerezzent amikor leszálltunk Svájcban és visszatért a fülembe az erő. Egyébként (és ilyet sztem csak én tudok) az út folyamán úgy bedugult az orrom, hogy elnyomott valami ideget az arcomban, és elzsibbadt a jobb felső fogsorom. Eskü. Szar volt.

d. A Swiss Air európai gépei akkorák mint egy nagyobb technic-legó készlet, tehát olyanoknak, akik általában a levegőben kezdenek el azon agyalni, hogy akkor most ez hogy is van, és miért nem esünk le, és mi is ez a repülés úgy istenigazából... na nekik nem ajánlom.

e. Nem nyerő dolog a Zürich-i reptér termináljába a városból késve megérkezni, és megvárni, hogy minden ottdolgozó elhúzzon karácsonyozni, mert akkor az ember kénytelen olasz őrültekkel egy Starbucks kanapén tölteni az éjszakát, nettó 1 óra alvással, amikoris felkelti a kínai vendégmunkás, merthogy karácsony ide, vagy oda, de akkorsem járja, hogy az ember álmában kidönti a dekorációs szobapálmát gyökerestül a helyéről a lábával..

f. Zürichben kurva hideg van szenteste. (de közel sincs olyan hideg mint Budapesten btw..)

g. Zürichnek akkora reptere van, amekkora nem kell neki.

h. A szilveszteri buliból nem jó közvetlenül a reptérre menni, hogy ott aztán az ember fázzon, ne aludjon, majd a világ összes gyerekével repüljön vissza Londonba ismét Zürichen keresztül, ahol mint már említettem, kurva hideg van.

i. Még soha nem lett ennyi megállapításom.

Egy a lényeg, jó volt otthon, 2 napot voltam Eszergomban, aztán belevetettem magamat a pesti forgatagba, igyekeztem mindenkit meglepni jelenlétemmel, de ez azért barátaimat ismerve nem igazán okozott szívroham-szerű riadalmat. Voltunk koncerten, ettünk-ittunk mulatoztunk, volt ereszd el a hajam szilveszteri buli (feltöltöttem a képeket amiket a bulin csináltam, és 1 óra alatt 180 komment érkezett rájuk a facebook-on... igen, mindenki marhára ráér:) szóval minden oké volt, és szerencsére tudtam olyan emberekkel is találkozni, akiket már ezer éve nem láttam. Van mondjuk sok olyan akivel nem tudtuk a találkozót összehozni, de legközelebb már bejelentem ha hazamegyek, szóval talán jobbak lesznek az esélyeim. Mint már említettem, jan.1-én reggel 4-re mentem ki a reptérre és indultam vissza, hiszen remek munkahelyemen képtelenek belátni, hogy ha azok az emberek nem dolgoznak akiket hivogatok, akkor nekem sincs sok értelme dolgoznom, így 2-án reggel már nyomtam az ipart az álommunkahelyemen.

London

Naja, RÉVÉN, hogy Lőrinccel együtt érkeztem meg és költöztem be ismét a kis odvamba, illetve mostmár odvunkba, kicsit pörgősebb az élet mint azelőtt. Végre kimozdulunk, eljárunk ide-oda, teszünk veszünk, szóval fasza minden, tényleg. Már voltunk a Brick Lane-en megnézni a vásári felhozatalt, már voltunk a Cargo-ban az Old Street-en, illetve tegnap voltunk egy Michael Jackson musical-en, a Thriller Live-on. Ez volt az első színházi élményem itt Londonban, és határozottan le voltunk tőle nyűgözve, marha jó volt a tánc, a zenék, a koreográfia, minden, szóval le a kalappal. A balkonon ültünk fenn olyan magasan, hogy a színpadi díszlet teteje nem is látszott már, és olyan érzésem volt a helyemen ülve mint a sziklamászónak aki megpihent egy cseppet, sztem akinek tériszonya van, az tuti kikészült volna.
Ennyi az amennyit így gyorsba össze tudtam foglalni az elmúlt szűk 2 hét eseményeiből, elég mozgalmas volt, de jó volt. Most pedig lefekszem, mert itt az ideje.

JA!: A blog ismét fekete, folyton sírt mindenki, hogy így nemtetszik, úgy nemtetszik, a demokráciának vége, mostantól az erősebb kutya b*szik.(én)