chaos

Na ma istenigazából megmutatta foga fehérjét szeretett főnököm, aki most már határozottan állítom, hogy gyakorló elmebeteg, én kifogom az ilyeneket mindig. Történt, hogy egy kicsit zűrös éjszaka után nem sok alvással értem be reggel az irodába, ahol várt rám 3, azaz három mosolygó lengyel figura, hogy akkor mostantól ők az én street-sales-eseim, és majd árulják nekem az utcán a sim kártyát meg minden. Azt sem tudtam hol vagyok, terveim között arra a napra egy kellemes észak-londoni és camdeni túra szerepelt, ahol csicseregnek a madarak, mindenki boldog stbstb. Anno a mult heten mondta már, hogy pörögjünk rá a témára, de révén, hogy pénteken reggel kb átváltoztatott mindent, és elvette a boltjaim két harmadát, és tök újakat kaptam, gondoltam csaknem akarja, hogy ezeket a szerencsétleneket kiküldjem olyan helyekre ahol még én sem voltam. De, ezt akarta.
Ahogy ez kinéz, van ugye a bolt, benne a Patel, vagy mindegyki, az utcai árusoknak meg az utcán van egy plexi asztaluk, és árulják a sim-kártyát a járókelőknek, de nem maguknak, hanem a boltnak. Mint a mesében, csak azért ez nem ilyen egyszerű, mert a a council, az önkormányzat nem szereti, ha csak ugy kirak valaki egy asztalt az utcára, és ott nyomja az ipart, és (mondanom sem kell pont az én körzetem a legszarabb ebből a szempontból) elzavarják szerencsétlen árusokat, akik azt sem tudják mi merre hány méter. Meg esetleg bírságolnak is, erre még nem jöttem rá.. Szóval a dolog nem túl legális, de mindenki ezt csinálja, ergo nekünk is ezt kell. Mondtam ennek a szerencsétlen agyatlan p*csának, hogy ha necces a környék és a council kb kamerákkal figyel, akkor ne rakjunk ki asztalt, majd árulnak az emberek pólóban békességben, de az neki nem menő. Mindenhol csak az asztalokat látja, neki is az kell, meg gondolom a marketinges könyveiben is ezt olvasta. A lényeg az, hogy reggel amíg a 3 mosolygós lengyel (nem tudtam megjegyezni a nevüket, van a csaj, a magasabbik csávó meg a vékonyabbik, ennyi..) kinnt várt rám, én ezerrel hívogattam a boltokat, hogy ugyammá had' küldjek oda pár embert aki majd ott árulja a sim kártyákat. Egy ilyen beszélgetés kb így néz ki:

- Boss, i send 2 guys to ur store, so they will sell your sim cards. You wanna do that?
- Hmm i donno, what profit you give me? you give me MANI?
- No boss, but theyre selling your cards, and they give you the MANI after they finished ha? u like it no? They give you manimani, help u sell, lot of manimani you will have. you understand me?
- No no call boss, he be in store 2 clock.
- okay boss, kurva anyád

Szóval amikor lezavartam kb 15 ilyen jellegű beszélgetést, végre találtam egy csávót, aki mondta, hogy oké, küldjem az embereket, aztán nagy nehezen találtam mégegyet aki belement, és nem parázott a counciltól. Az vékonyabb alacsonyabbat kiküldtem Hayes and Harlington-ba, a csajt meg a nagyobbat pedig Ealing Broadway-re. Az első bolt úgy szar ahogy van, de nem akartam, hogy azt gondolja nincs profizmus a cégben, szóval ment és nyomta, bár amikor kimentem hozzá 3 körül még egy darabot nem adott el, bár átmenő forgalom sem nagyon volt, de azért mondtam neki, hogy kapcsoljon rá, el kell adnia egy nap 6 sim-et, különben ki lesz rúgva. Mondanom sem kell, a telefonja le van tiltva, de olyan szinten, hogy még hívni sem lehet, szóval megadta a barátnője számát, ami hatalmas segítség amikor az utcán keresem, hogy vajon hol a bánatban van, de mindegy...
A másik két arc egy ex Lyca(konkurencia) hotspot-ban volt, de nem volt annyi eszük, hogy felülragasszák a lycás posztereket, de aztán megoldottam, na ők 5-ig eladtak 7 SIM-et, ami nem rossz, hisz csak 2-re értek ki, viszont az a környék elképesztően forgalmas, szóval azért elégedett nem vagyok. Ez még mind semmi, mert ugye meg kell nekik szervezni a következő napot is, ez az amire a napom fennmaradó része ráment. Vékonyka-alacsonnyal átvitettem záráskor (18:00) az asztalt egy közeli boltba, ahol lefixáltam a csávóval, hogy holnap nagy sales-activity lesz, de felhívni persze csak a csaját tudom, szóval dunsztom sincs átért-e. A másik kettőt is átküldtem egy másik boltba, hogy rakják le ott az asztalt, és kezdjenek ott másnap, de őket még nem tudtam elérni, szóval vagy odataláltak vagy nem. Innen persze csak a csajnak tudom a számát, mert a csávó nem tudja a saját telefonszámát sem.. Ráadásul amikor már abszolúte halálkészen voltam kitalálta, hogy csak 2 font van az oysterjén, és hogy nem tudja hogy fog hazamenni. Szerencsére jólelkű vagyok és segítőkész, úgyhogy mondtam neki, hogy menjen a 207-essel, mert ott fel lehet hátul is szállni, és akkor nem kell becsipogni. Blicceljen ahogy akar, de hogy én nem fogom az oysterjét töltögetni az tuti, szóval ne b*sszunk már szekéren.
Most itthon vagyok, meg kell még írnom a pénteki reportot az új boltokról. 2 csávó dolgozott abban a zónában (camden) előttem, de még egyik boltba se jutottak el, szóval istentelenül nagy szélhámosok voltak, bementek reggel az irodába, és elindultak, de a boltokig nem jutottak el, ezt 2 hónapig csinálni azért nem rossz. Szóval meg kell írnom a reportot ezekről, plussz azokról, akiket ma meglátogattam. (nem sok ilyen van) (2:)
Szóval ez az utcai értékesítés egy pain in the ass, kellett nekem mint a bordatörés...
Hívott közben a csaj, h minden ok, az a neve, hogy Justina vagy mi.
Remélem a vékonyabb alacsonyabb is bejelentkezik. Asszem robertnak hívják, de ez nem tuti.

eye