2008. november 20., csütörtök

big player in selfridges

A melóban kezdek egyre jobban kamuzni, mert egyre több fejesnek szerzem meg a mobilszámát...
Nem szeretnék belemenni, hogy kinek mit mondok, legyen egyrészt az én titkom, illetve mióta a blogom statjában különböző számomra messzi és idegen országok jelentek meg már nem merek csak úgy ilyen jellegű dolgokról fecserészni:) (ez a fecserészni is jó szó)
Ma meló után lesétáltam az Oxford Circus-ig, mert nem volt kedvem a buszon ülni 20 percet amíg odaérünk, inkább mászkáltam. Mondanom sem kell, a nagyárrésű kiskereskedelmi értékesítés melegágyáról van szó, a karácsonyi díszkivilágítás stb már a múlt héten megvolt, nyitókoncerttel mindennel. Pont ma olvastam az újságban, hogy a Woolworths-öt jelenleg 1 fontért árulják, mert olyan szinten el van adósodva, illetve hogy az összes nagyáruház elképesztően lenyomta az árait, és már most a prekarácsonyi időszakban is próbálnak bevonzani vásárlókat, mert ennyire nincs tőkéjük. Gondoltam ez a dolog megér egy menetet, legalább megnézem mi a szitu árfronton, én mint official ár-árfolyam-brand-árérték maniac, nekem ezt látnom kell, gondoltam én.
4 nagyáruház van ott (azaz nekem ennyi esett útba), ezek ott sorakoznak majdnem egymás mellett az Oxford streeten. Első a Selfridges, aztán a House of Fraser, a Debenhams majd a John Lewis. Egyiksem "mall", de már majdnem.



Amit ezekről tudni kell, hogy ott különbözik pl mondjuk a Selfridges (nekem talán ez tetszett a legjobban) akármelyik nagy plázától M.o-on, vagy éppen akár London többi részén is, hogy kizárólag prémium márkákkal foglalkoznak. Itt is vannak leárazások, de azért nem ugyanaz a kategória, mint azok a helyek ahol tömegcikkeket forgalmaznak. Csak hogy érthető legyen, pl az alsó szinten nemis nagyon vannak boltok, csak rengeteg parfümstand, a legnagyobb márkáknak mind van egy külön saját arculattal berendezett standja. (Armani, Prada, Yves Saint Laurent stb) Majd utána a felsőbb emeleten következnek a boltok. Ha jól emlékszem van ffi meg női szint. (Hugo Boss, Armani, Dolce Gabbana, Zegna..) Vannak ezenfelül ékszerüzletek mint a Bvlgari, és olcsó benyomást keltő órastandok, (Magyarországon persze tényleg casio meg O and O vagy mi az a másik amit nyomatnak órák vannak) de itt ugyanez Breitling-ben, vagy Tag Heuer-ben. Ugyanaz a felépítésű az egész stand, csak éppen nem 6990 forint egy Casio, hanem 13900 font egy Breitling... Kicsit oltogattam is az embert, hogy nem szeretem a Breitlinget, merthogy ami nekem volt folyamatosan késett, úgyhogy átálltam a Patek Philippe-re, hiszen az idő pénz:) Rém megértő volt, kérdezte, hogy melyik típus, mondtam, hogy a Brown-4-es az enyém, de érdekes módon nem ismerte ezt a Patek sorozatot, úgyhogy inkább odébbálltam:)
Jaigen, ami még fontos. Ezek a nagyáruházak nagyon komoly előírásokat foganatosítanak az alkalmazottakkal szemben. Csak úgy nem mehet oda senki sem dolgozni... Mondjuk ha a Dior-hoz felvesznek valakit csak úgy (azért az sem egyszerű, de mondjuk sikerült) és át akarják helyezni mondjuk pont a Selfridges-be(van Selfridges nevű buszmegálló is az Oxford streeten...) , de mondhatnék Debenhams-et vagy éppen Harrods-t is, mindegy, akkor az áruház is fenntartja magának a jogot arra, hogy az alkalmazottat külön átfuttassa a saját rendszerén. Ez 3 interjúból, majd külön orvosi vizsgálatból áll, és aki ezeken megfelelt állhat csak be ide dolgozni. Mondanom sem kell, hogy az, hogy szép emberek dolgoznak az ilyen helyeken, az alap, de beszélniük kell angolul folyamatosan (igen, ez itt angliában nem mindenhol fontos, főleg, hogy nem is beszélnek sokan jól angolul...) és komoly dress code-ok is vannak. Mindenki öltöny-nyakkendő, nőknél fekete ruha, és a smink kötelező. Még a legutolsó biztonsági őr is úgy néz ki, hogy olyat ritkán lát az ember. Rajtuk kívül tele van az egész áruház hostessekkel, akik szintén tökéletesen vannak felöltözve, szóval az egész teljesen rendben van. Átugrottam utána a Marks and Spencerbe (náluk van egyébként a nagy leárazás, kb 20%-al olcsóbb minden) és frankón rosszul éreztem magam a Selfridges luxuskörülményei után. Nem azért mert megsznobultam, de amíg az előbbi helyen minden a helyén van és tökéletes, az utóbbinál sok mindenre nem figyelnek oda, sőt a legfelső szinten frankón büdös van.
Igazából kell majd vennem egy fekete szövetgatyát, mert amit most hordok a melóba nap-mint-nap hullik szét, és gondoltam megnézem mi a felhozatal, vagy hogy mégis mire számítsak. (mondjuk valószínüleg nem ilyen helyen fogom megvenni, RÉVÉN nem költök 80 fontot egy gatyára, csak akkoris kiváncsi voltam) Ami meglepő, hogy bár a Selfridges-ben felsőkategóriás üzletek és termékek vannak, angol szemmel egyik sem elérhetetlen, és itt bukik ki az a különbség ami a két ország között van, vagy legalábbis én itt tudom érzékeltetni. Vegyünk 2 példát. Egy Hugo Boss zakó 400 font. Otthon ha egész pestet bejárja az ember sztem max 20 féle HB zakó közül tud válogatni, itt van 200, és sztem (bár erre most nem emlékszem) de gyanítom többe is kerül a szarabb otthon. Itt a minimálbér 900-1000 font ne felejtsük el, tehát és bár minimálbéren a kutya sem vesz ilyen cuccot, de akkoris elgondolkodtató, hogy 2 heti fizetéséből vesz az ember egy ilyet... A másik sokkal szembetűnőbb példa az a márka amit már sokszor kipécéztem magamnak, hogy utánajárjak, de mindíg elfelejtettem. Ermenegildo Zegna. (aki nem tudná a Zegna volt az első olyan bolt, aki az Andrássy úton nyitott üzletet mint luxusmárka) Simán vehettem volna ma egy Zegna cipőt 200 fontért. Még a talpa is bőrből volt. Sok? Nem, ha azt vesszük, hogy otthon egy kib*szott Zegna kardigán 800.000 Ft, akkor egyáltalán nem sok. Zakó is volt 800 fontért kb. Szóval elképesztő az otthoni parasztvakítás, és az árrés. Már a fejembe vettem, hogy körülnézek, és hazaviszek egy a magyarok számára az ismeretlenség ködébe vesző luxusmárkát és elkezdem 4-500%-os árréssel futtatni. Kicsit előtte megpromóztatom Bejá asszonnyal meg valami éneklő tirpákkal és kész. Esetleg küldök egyet a miniszterelnöknek aztán elmondom a Storynak és meg is van a nagy lóvé...
Csomó mindenen gondolkodtam még ma, de már mindet elfelejtettem. Node mindegy. Asszem ez a poszt csak olyan dolgokról szól amik engem érdekelnek, dehát ez van, ezért írom én, és nem mondjuk Kedd7...

A mai kívánságműsorba pedig szóljon Winettou:

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

"a nagyárrésű kiskereskedelmi értékesítés melegágyáról van szó" -
komolyan irigyellek, hogy ilyen szépen tudsz fogalmazni...

Bárcsak egyszer én is!

Névtelen írta...

Én ugyanezt tapasztaltam, csak ugyebár a legalacsonyabb szinten, nem a luxusban utazom, de ez is szemlélteti: itthon a legegyszerűbb Lonsdale póló is 5-6 ezer forint (mert itthon valamiért borzasztó nagy márkának számít), odakint ugyanaz 4-5 font. Ezért rendelünk rendszeresen a Sportsworld-ből, még postaköltséggel együtt is megkapjuk harmad/negyedáron.

Névtelen írta...

Hehe, az idegen orszagokbol valo latogatok az oldaladon az szerintem en voltam (Franciaorszag) a mult heten. :) Isten ments, hogy a melo tippjeidet lenyuljam, csak szeretnek Londonba koltozni es igy szivesen informalodom az ottani eletrol kulonbozo blogokon. Ja egyebkent kitartas. :)