Ebben a bejegyzésben lesz minden. Tényleg.

Nem is tudom hol kezdjem az elmúlt 2 nap összefoglalását, sűrű volt nagyon, vannak jó dolgok, és vannak rosszak, de olyan szoros kölcsönhatásban, hogy még énsem látom át teljesen. (plusz mialatt itt irogatok a banglák felrobbantják egész londont a rakétáikkal, ma biztos valami extra "halal" nap van)
Szóval. Kezdjük az elejéről.
Ugye révén, hogy egyedül maradtam a 2 ágyas szobában ez egy olyan probléma lett amit mindenképpen meg kell oldanom, méghozzá ASAP. Havi 500 fontot fizetni egy szobáért jelenleg számomra nagy luxus, sőt, nem is engedhetem meg magamnak. 2 opcióm maradt. Vagy szerzek egy lakótársat, vagy elköltözöm. Mindkettőnek van hátulütője bőven, dont worry...
Az elmúlt 2 napom ráment arra, hogy ezen agyaltam, és hogy őszinte legyek nem jutottam semmire, valahogy nem pörög az agyam, vagy egyszerűen csak nincs jó megoldás, nem tudom, de mostmár engem idegesít a legjobban ez az egész töprengés, szóval ideje volt huszárosan intézkedni. Annyit mindenesetre kivakartam az agyamból, hogy nem szívesen laknék együtt idegennel, legyen az magyar, vagy nem magyar, nő vagy nem nő, tökmindegy. Vagy olyannal lakok akit ismerek, vagy egyedül. Igazából személyiségeim egész jól megvannak egymással, és hosszú agymunka árán rájöttem (tényleg sokáig tartott, esküszöm), hogy inkább lakom akkor egyedül, mint valakivel, jobb ezestben nem kompromisszumokat kötni. Namármost, van egy hely ahová Gábor barátom, aki ugye nem tudott a már említett okokból jönni beköltözött. Wood Greenben van, a tfl szerint ugyanannyi idő alatt érek be onnan a Marble Arch-hoz mint innen, szóval ezzel nincs is para. Maga a környék az amire én inkabb kivancsi vagyok, ezertis megyek holnap megnezni a helyet. Mondanom sem kell a dolog azert ennyire nem egyszerű, mert én ide kifizettem 240 font kauciót (depozitot) amit nem szeretnék bebukni. Már kezd összeállni a fejemben a hihetetlen kamutörténet amit be fogok adni Abdulnak, temészetesen megspékelve olyan részekkel is, amik majd felkeltik az érdeklődését, és nem akar majd haragban elválni tőlem. Erről legyen elég ennyi, még csiszolom a tervet. Ha nem akarja visszaadni a kauciót, akkor hogy barokkos legyek rábasztam, mert akkor elvileg le kéne laknom (jegyzem ez is a jobbik eset, ha nem rak ki az utcára, amit szintén kinézek belőle) az egészet, ami még 2 hét, de még mindig nem December 5, amikor a fizetesemet megkapom az új helyen, plusz igazából egyértelmű pazarlás egyedül ennyit költeni egy szobára. Ezeket a dolgokat kell valahogy ügyesen megoldanom, hogy aztán én legyek az aki nevet a végén a fehér fogaival, és Abdul legyen az aki sír a zöld fogaival. Sanszos, hogy okosabb és dörzsöltebb vagyok nála, de meglehetősen jobb helyzetben van a mi kis csatánkat illetően. Kiderül.
A következő dolog a meló. Révén, hogy az új helyen a dress code "smart" és mint olyan a nyakkendő is kötelező nem tudom megoldani, hogy onnan menjek a pizzába dolgozni, plusz nem is feltétlen vetne rám jó fényt, ha kiderülne, hogy mellette még pizzaboyként is tevékenykedek. Ma azért megpróbáltam megoldani, hogy ha 16:40-kor végzek gyorsan hazamenjek átöltözzek és beérjek a pizzába 18:30-ra, de legyünk őszinték ez már akkor elabortált ötlet volt amikor kipattant a fejemből. Mondanom sem kell nem kicsit késtem el, pont 20:00-ra értem ma be, ami barátok közt is másfél óra késés. Révén, hogy az új meló jónak ígérkezik (egy időre biztosan, de lehet, h tovább is) úgy döntöttem felhagyok a pizzás playboy élettel, ezért közöltem a managerrel (nem a nővel, hanem a mássalhangzónevűvel) hogy felmondok, merthogy better job stb. Íratott velem egy felmondólevelet, és tett pár szemrehányást, de nagyon nem tudott mit csinálni, miután közöltem vele, hogy még egyszer nem szeretnék már felülni a bringára pláne, hogy megint esett(és a cuccom ismét máson volt...) Pénzt viszont még mindig nem adott, hanem azt mondta, hogy hívjam fel holnap Punitát (végre megtudom a nevét ennek a szerencsétlennek is) mert ő a nagygóré, és majd ő elmondja, hogy mikor kaphatom meg a pénzemet (ez kb 100 font, tehát nem sok, RÉVÉN hogy csak 1 hetet fognak kifizetni, de azért ezis pénz. Ha nem fizetik ki hatalmas balhét csapok, mert sztem indiában sem dolgozik senki 3 hetet ingyen, ráadásul nem esőben. (najó, indiában talán igen...) Ez a dolog holnap kiderül, kíváncsi leszek, hogy hogy alakul majd, mert kell az a pénz, főleg, ha a depozittal para lesz.
Meló.
Ma, holnap és holnapután zajlik a sales trainingünk. A cég THG (The Hospitality Group) ami egy Marcus Evans Company (továbbiakban: ME) Tőbb fő szegmense is van a cégnek, de ez egy sporting hospitality-vel foglalkozó cég, akik iszonyat összegekért árulnak sport-csomagokat VIP ellátással. Tehát pl Forma-1 jegy, 5 csillagos szállodában ebéd, aztán a futam után vacsora, Eddie Jordan meg hasonló kaliberű speakerek stb stb, pompa csillogás kacagás. Ezeket a csomagokat bazi nagy multicégek veszik. Nem olyanok akikről gondoljuk, hogy nagyok, hanem akikről tudjuk, hogy nagyok. Pl IBM, DHL, SONY, a legnagyobb bankok, Shell, olajcégek, Nokia stb stb, tehát a cég a partnereit a világ 2000 legnagyobb cége közül választja ki. Nem olcsó. Egy F1-es cucc ára simán lehet 10000 Euro is fejenként. Ha a cég mondjuk el akarja vinni 5 nagy partnerét, hogy éreztesse milyen fontosak neki az máris 50000 euró, ami azért nem kevés pénz, kevesen engedhetik meg maguknak. De a cég megy és virul, láttam énmagam is, plusz elég jó fizetést is adnak, szóval egy próbát megér. (persze csak 3 hónapig, aztán ha addig se csinálok semmit gyanítom úgy kiraknak, mint a macskát szarni) Ami egyébként érdekes a ME cégekről, hogy a névadóról senki sem tud semmit a világsajtóban, csak azt, hogy baromi nagy cég, 3500 alkalmazott, és kb 350M font éves bevétel, de még fényképük sincs az emberről, semmi. Állítólag 63-ban született, de ez sem tuti. Aki ma a traininget tartotta aztmondta, hogy találkozott már vele, én próbáltam pedzegetni a tax-exile részét, hogy a cégek a Bermudára vannak bejegyezve, de nem értékelte nyomozói munkámat, úgyhogy inkább kussolok:) A lényeg, hogy poénosnak tűnik a dolog, persze még nem tudom mennyi ebből a krém és mennyi a valóság, de kiderítem bizisten:) 10-en vagyunk a trainingen, mind sales-esek. Az összetétel sem egyszerű... 2 magyar, 2 francia, 1 olasz, 1 lengyel, 1 cseh, 1 spanyol, 1 török és egy ukrán van most ebben a brigádban. Mind el vagyunk már osztva, hogy ki kinek a teamjében lesz. Nekem a kevésbé szimpatikus fazon jutott, de azért ő sem tűnt rossz arcnak. A másik magyarral, aki lány már dumáltuk is, hogy azért valószínűleg nem eszik olyan forrón a kását, tehát azért a magyar piac nem az ilyen jellegű beruházásairól híres, de ha ők hisznek ebben, és megéri nekik 3 hónapig fizetni nekem, akkor nekem is megéri, és máris hiszek benne, nagyon. Olcsó vagyok, tudom:)
Kiderül minden, most egyenlőre ennyi jutott eszembe az elmúlt napok agyalásaiból, majd még írok holnap vagy valamikor, hogy mi a szitu. Éljek.