2008. december 7., vasárnap

fOTTÓ

Végre sok hónap várakozás és rángatózás után végre voltam ma újra fényképezni. Én, és az új fényképezőm, akivel máris elég jól összeszoktunk. Nem voltam sokat csak mondjuk 2-3 órát, de máris jobban érzem magam, sokat számít ha olyat csinál az ember amit szeret. Már csak egy VTi hiányzik... Egyébként új szerelmem, a HDR még nem megy tökéletesen, és nagyon új nekem, de belejövök ebbe is, holnap pedig a Canary Wharf-ra kisétálok, és csinálok pár használható képet, mert a google képkeresőjében csak túlexponált szarok vannak:)
Jaja a pofám már nagy:)
Frissítettem a blogot. Nem ezt, hanem a másikat. Azaz ezt is meg azt is. Szeretném a decembert fullra lőni, nem tetszik ez az üresség.
Más ma nemigen történt, az imént teregettem ki az ingeimet, veszek még egyet holnap, és akkor minden napra lesz 1 ingem, és elég lesz hetente 1x mosni. Nincs különösebb bajom a mosással, csak képtelen vagyok fejben tartani, és nem jó hajnali 2-ig ülni a mosógép mellett és várni hogy végezzen... Egy új nadrág viszont kelleni fog az öltönyömhöz, valahogy a mostani nadrágom és köztem napról napra mélyül a szakadék, utáljuk egymást.
Vannak viszont új megállapítások:
1 - Ha egy indiaiak által üzemeltetett (mondanom sem kell franchise rendszerű) üzletben nem lehet kártyával fizetni, biztos lesz egy bankautomata is, ami 1,5 fontot vesz le minden tranzakció után.
2 - A banglák minden egyes alkalommal úgy mennek rá a fekvőrendőrre, hogy most ugratni fognak. Látszik az arcukon, ahogy várják..
3 - Vezetni nem tudnak egyébként, csak haladnak az autóval, de ha pl parkolni kell, ijesztő amit művelnek...
4 - A rendőrök nagyok. A minap a tüntetésen vettem észre, hogy az összes rendőr olyan mint egy kosárlabdázó. A lábuk is nagy, nem mintha ez számítana..
5 - Eléggé hazavágja a zen-emet ha 2 csávó az orrom előtt smárol, ráadásul ha nem is tudok felkészülni, és meglepetésszerűen támadnak. Nincs bajom a buzikkal amíg nem előttem csinálják.
6 - Hiába látok angol celebritásokat akik el vannak ájulva maguktól amikor éppen fényképezkednek a folyóparton, én nem ájulok el tőlük amíg azt sem tudom kicsodák.. A magyarokat sem ismerem, nemhogy ezeket..
7 - Ma nem voltam elég tökös gyerek, és nem mertem felhozni egy hatalmas embermagasságú plüssdelfint a szomszéd utcából, pedig vadonat új volt... Egy ilyen vérdelfin (by Peti) ékes dísze lett volna pedig a kecónak...
8 - Amit viszont felhoztunk a Zolival kisrádió olyan szinten füstölt amikor bedugtam a hálózatba, hogy már majdnem megijedtem, pedig ez nem a főprofilom. Nincs mese, ha kidobnak valamit, annak azért általában van oka, mi viszont a tűzoltóság szomszédságában kezdünk túl bátrak lenni:)
Ezek a házak meg valamiér' foltosak lettek...

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nekem meg azt mondtak, hogy a szombati 12 oras muszakomra 6 helyett eleg reggel 7-re bemennem. Ennek elinte orultem.
De ebbol az kovetkezett, hogy busz helyett az elso metrokkal utazhattam es szemben ulhettem egy partyzasbol hazatero meleg csapattal. Kave utan, de meg a munkahelyi reggeli elott egy kisse engem is megviselt, ahogy az elojatekukat vegig kellett neznem. Illetve nem vegig, de epp eleget lattam belole.
Nem akarom azt leirni, hogy "semmi bajom a buzikkal, de...".
Tenyleg semmi bajom, csak ne ehgyomorra es ne kora reggel. Ha lehetne kerni.

kinga írta...

Az semmi, én mindennap egy csapat hardcore leszbit etetek meg az egyk stoppomon. Igaz nem smárolnak elöttem, de akkor is, na....

bence írta...

Kinga, majdnem minden férfi nevében szeretnélek felvilágosítani, hogy nekünk nincs semmi bajunk a leszbikusokkal. Amíg nem szőrösek és nagyok of course.

Névtelen írta...

Reszemrol itt az ideje a nagy coming outnak:
Ugy erzem (es ennek mar egy jo ideje), hogy a lelkem melyen leszbikus vagyok. Valahogy (tudom, hogy furcsan hangzik), ott melyen mindig is a nokhoz vonzodtam. Probaltam ez ellen tiltakozni, elfolytani magamban, kiverni a fejembol, de hat ez van.
A noket szeretem...