false

Senki sem hiszi el, pedig velem tényleg semmi extra nem történik mostanában, és nem azért nem írok, mert feldolgozhatatlan események sorozatát élem meg, hanem azért mert tényleg nem történik semmi. Az egész múlt hét olyan gyorsan telt el, hogy fel se fogtam, mire észbe kaptam már vége is lett. A meló megvan, telefonálgatok békességben, egyenlőre kevesebb mint több sikerrel, de egyenlőre fizetnek ezért is, szóval nem para. Judit (jaja, simán vágom fejből a nevét) tegnap nem aludt itthon, a facebookon láttam, hogy van valami hódolója egy kigyúrt fiatalember személyében, szóval lehet, h vele van, vagy nincs, nem tudom, nem nagyon töprengek hosszú éjszakákon át, hogy vajon hol alhat ma ez a lány... (Ez egyébként azért van, mert leszarom, és mert érzelmileg sekélyes vagyok. Tényleg.)
Ma 2 magyar csaj a metrón a saját menstruációs fájdalmairól csevegett magyarul. Nem volt ezt túl jó hallgatni...
Hétvégén Petivel megnéztük a Westfield mall-t, ami nem volt rossz, de ugyanakkor jó sem. Szabina is itt dolgozik mint kiderült, de csak mondta, látni nem láttam. Maga az egész engem kisértetiesen emlékeztetett az Aréna Plázára, ami ugye arról nevezetes M.o.-on, hogy működési engedély hiányában nem tudtak reggel megnyitni a nagy napon, dehát az élet márcsak ilyen kemény. A Westfield az arénával ellentétben készen van, és nem állnak ki csonkok a földből, és nem ázik be itt-ott, ellenben elég nagy, és tele van sok meglepően igényesen berendezett üzlettel. Minden üzlet a saját design-jával alakítja ki a saját bérelt területét, szóval nem néz ki rosszul, nem egyhangú. Van mikulás meg nagy parkoló, meg minden ilyesmi ami a plázákban lenni szokott, viszont nincs se subway, se McDon, csak ilyen felkapott salátás cuccok, szóval a magamfajta halandó akár meg is dögölhet. Tudnék még sokat magyarázni erről a helyről az üzleteiről, de egyérszt annyira nem izgalmas, másrészt pedig annyira nem érdekel ez a téma rajtam kívül senkit sem, hogy kár is pazarolnom a karaktereket:)
Ha minden jól megy a jövő héten már lesz fényképezőgépem, de ez még nem tuti, kicsit várok még a nagy karácsonyi akcióhullámra, de ha megvettem mindenképpen beszámolok majd róla. Obviously. Meg akkor a haldolkó fotoblogomba is öntök majd egy kis életet végre-valahára.
Kimmo személyében egy új kollégával bővült sales-teamünk repertoárja hétfőn. Ő beteg volt egy hónapig (nem, nem tudom mi baja volt, és hogyhogy mégis él, de bennem is ezek merültek fel...) de most visszatért. Eddig nem tudtam mi hiányzik még a körülöttem üvöltöző olasz, szerb, orosz, lett, lengyel, török, német, cseh, francia és spanyol nyelveken kívül. Eddig. A finn volt az. Egy géppuska kutyafasza a csávóhoz képest, állítólag nem hadar, de sztem ha felolvassa nekem a finn alkotmány első három sorát az átlagosnál 1-el hangosabban, tuti elhullok mint egy őzike a januári fagyban. Kezdek irtó költői lenni, és még mindíg nem mondtam semmi értelmeset sem, úgyhogy inkább abbahagyom, és bavágok valami videót ide.
Nézzétek a Lőrincéket, ez itt a reklám helye...



Mi a tököm az a Ladal?