BUÉK-poszt

Halálosan olyan ez a blog, mintha meghalt volna, pedig nem. Jelenleg pesten vagyok, 6-án térek vissza az európai távolkeletre, ahonnan hosszas élménybeszámolót fogok tartani egyrészt budapestről, illetve a kanári szigetekről, ahol szintén voltam a minap. De ez nem most lesz, mert most buék van. azaz mindjárt.

BUÉK

Holnap Eklektric

Így ahogy mondom, holnap komoly nagy koncert lesz a Comedy Cafe-ban, szóval aki tud, illetve aki nem az is jöjjön el. Mindenképpen. Aki nem tudja hol van az EC2A 3AY annak:


View Larger Map

Itt meg pár szám az új albumról

Hajrá hajrá

on the road

es ez nem vicc, kb 2 oraja indultam vissza manchesterbol, ahol B-t latogattam meg, aki valami nyelvkurzust tart, vagyhat ahogy lattam O se nagyon tudja mi tortenik ;) A lenyeg, hogy hightechsagom legmagasabb fokan hallgatok egyszerre zenet, skypeolok es frissitek ide egy emeletes busz felso szintjenek elso sorabol. Komoly dolgok ezek.
Az mindenkeppen fontos, hogy Manchestert lehuzhatom a mindenkeppen megvizsgalando varosok listajarol. B nem nagyon lott azzal melle hogy idezem "olyan ez mint Szeged baszod, gyere ne tokolj"
Szoval jottem egyenesen egy lovas show-rol ami szar volt, most meg mennek haza. Olcso a busz, de azert annyira nem izgalmas. Mar tenyleg csak orak kerdese..
A kepet is most csinaltam telefonnal. Urtechnika.

still here

Most látom, hogy már megint nem írtam ide majd egy hónapja. Lehet hozzászokni:)

Az van, hogy beteg vagyok, valami ilyen kis megfázásos dolog, ma nem is meloztam, egész nap fetrengtem, és nemsokára folytatom is, mert holnap mennem kell Birmingham mellé valami lovas show-ra, egész hétvégén ott leszek. Ha fele olyan szar ott az idő mint itt most már akkoris halálra vagyunk ítélve:)

Eléggé egyhangúak jelenleg a hétköznapok, most pont senki vendég sincsen, A2-vel (L uj lakotarsa, ezis zenész, rémes:) elvagyunk békességben. L fenyegetett azzal, hogy jön az Eklektrik valamikor novemberben, szóval arra azért mindenképpen rá kell pihenni:)

Apropó.
Új Baranás Lőrinc Eklektrik lemez!

Őszintén mondom, hogy nagyon jó. Nem azért mert barátnak reklám meg ilyenek, hanem mert tényleg.

A minap a World Travel Market kiallításon dolgoztam (ott betegedtem meg btw) és rájöttem, hogy rém egyszerű vagyok, mert ahol fehér a homok és zöld vagy kék a víz, az már nekem tetszik. Lényegében bárki átverhet egy kis photoshoppal. A lényeg viszont az, hogy Tanzánia, Mauritius és Thaföld 3 olyan hely, ahova mindenképpen el kell tolnom az arcomat mielőbb.

Jaigen! Vettem egy normális gépvázat, íme:

A lényeg, hogy full frame, ergo nincsen crop, kell még hozzá egy horrorárú lencse, de így már senki sem állhat közém és a giccstenger közé.

Most ideje, hogy lepihenjek, ez a hétvége nem lesz egyszerű, pláne, ha lovak is lesznek..

Ez a kép semmi extra, csak kimentem a ház elé kipróbálni, sajnos még többre nem volt időm. A lényeg viszont az, hogy ez a kép !50mm! - en készült.

Full frame baby.

1 év

Na hát ezt azért nem kapkodom el.
Pont egy éve, hogy idejöttem. Sosem voltam az az ünneplős figura, most sem leszek, illetve vagyok az. Most valami nagy összefoglaló posztot kéne írnom arról, hogy mi volt, mi van és mi lesz, de minthogy ezen kérdések megválaszolása sem az erősségem, azthiszem ezt kihagyom. Inkább csak lepődjünk meg együtt ismételten azon, hogy húbaz' de megy az idő meg ilyenek. RÉVÉN, hogy nemsokára kelnem kell és mennem kell egy roppant izgalmasnak igérkező TES Education 2009 elnevezésű rendezvényre safety stewardkodni (jaja ez az új hobbim, semmit nem csinálok és fizetnek..) nem szaporítom a szót.

Tulajdonképpen minden rendben van, sok embert megismertem az elmúlt egy évben, sok helyen voltam, sok dolgot látok tisztábban. Tudom mostmár mi ez a London, átlátom nagyjából a piacot (ami primary cél volt már az elején is) felfogtam, hogy ez nem Anglia fővárosa, hanem inkább a világé, hiszen a mai napig amikor találkozom valakivel az első mondat minden esetben az, hogy na és Te honnan jöttél, amire mondanom sem kell 100-ból 1 mondja azt, hogy itt születtem baszki a 3-as zónában. Egy a lényeg, elvagyok. Lassan összeállnak dolgok a fejemben, a stockfotos dolog is kezd beröffenni, vannak terveim, helyek ahova menni akarok, nyelvek amiket meg akarok tanulni stb. Nem tudom mikor, de gyanítom 2010-ben lesz még olyan, hogy a blog és annak "stábja" egy másik országból fog jelentkezni, de nem mondanék semmi konkrétumot amíg nem döntöttem el, illetve amíg nem adottak a feltételek, legyen egyenlőre ennyi elég, azért rugalmasságom még mindig veszélyes:)

Ami biztos, hogy vettem az ebayen 2 fontért egy biciklit, és még a tél beállta előtt szeretnék egy hasonló árfekvésű autót is hadrendbe állítani, mert elég dühítő, hogy itt vagyok egy éve, de még Londonon kívül pár délangliai helyszínt kivéve sehol sem voltam. Ezenfelül terveim szerepel egy darkroom a garázsban való felállítása is, nomeg persze a biznisz meg a pénz, de erről majd akkor ha már lesz:)

Ígérem tényleg többet fogok írni, csak valahogy mindig elfogy az idő meg az energia, és akkor majd ezt a nyarat is összefoglalom valahogy, már amire még emlékszem belőle:) Álljon itt addigis búcsúzóul egy kép, amit addig lehet jól nézegetni. A kép mellesleg Béla barátom gyomorszáján készült egy haldokló fix objektívvel Greenwich-ben. Ott legalább voltam már. (mondjuk nincs is messze:)

A ház

Na szóval ott tartottam, hogy beígértem mindenkinek (és a jövőben ezen blogon visszaemlékező önmagamnak is) egy kis összefoglalót, hogy mégis mi történt azóta, hogy visszatértünk L-el Budapestről. RÉVÉN, hogy nem vagyok egy memóriabajnok, leszögezném, hogy az események felére már most sem emlékszem, de ezért majd igyekszem.

Szóval visszatértünk.

Juli és András (a továbbiakban AJ esetleg A és J) még mielőtt visszatértünk hívtak minket, hogy a ház amit szerettünk volna kibérelni 4-en költözhető, tehát úgymond megnyertük a beköltözés jogát, sikerrel vettük a credit és reference-check nem egyszerű akadályait. Hogy itt milyen jellegű hamisítások és kamuk merültek fel, abba most ne menjünk bele, legyen annyi elég, hogy az én harcedzett gyomromnak is kemények voltak itt-ott, pláne, hogy ugye engem pont azelőtt 1 héttel rúgtak ki, tehát sejthető, hogy a munkahelyi igazolásaink nem voltak éppen up-to-date-ek...

Egy a lényeg, kivettük. Leraktuk az iszonyat foglaló/depozit/bérletidíjat, és elkezdődött a költözősó. Mi még csak-csak egyszerűen megvoltunk, de A és J költöztetéséhez már nem voltunk elegen, így szükség volt még egy emberre, illetve még 2 dolgos kézre, aki jelen esetben AJ-ék egy barátja, egy bolgár buzi volt, aki csak szimplán az "édesem" névre hallgat. Mindenesetre vicces volt L-el a költöztető teherautó rakteréen borozgatni miközben mentünk A-ból B-pontba a lengyel költöztetőemberrel.
A Ház.

Na hát a ház az nem semmi. Canary Wharf-tól 1 (igen, egy) percre van, nagy, mindenkinek van szobája, sok erkély, akkora konyha, hogy nem merek bemenni, sok fürdőszoba, nappali, és minden olyanfajta luxus, amitől a bangla Abdulokon és kínai Dévideken edzett lelkem nehezen tud a mai napig túllépni. Ez egy nagyon frankó kis hely. Van már internet is végre, van a közelben ASDA, ahol minden zöld-fehér és olcsó, van DLR nagyon közel, és van ugye egy adag felhőkarcoló karnyújtásnyira, van hatalmas kert hatalmas fával és alien méretű galambokkal, szóval van itt minden. (btw nemcsak galamb meg mókus van a kertben, hanem patkány is, dehát semmi sem lehet tökéletes) Ja a kertbe még mindig nem tudjuk hogy kell lemenni, a kódot tudjuk mindenhová, már csak a bejáratot kéne megtalálni..

A szobákban is megosztoztunk, én lakom a legkisebben, viszont én is fizetem a legkevesebbet, szóval valamit valamiért, meg ugye nekem nincsenek nagy igényeim sem. Mondanom sem kell az előző helyen a depozit 70%-át bebuktuk, nem szeretnék ebbe belemenni, hogy miért és hogyan, legyen elég annyi, hogy ismét tanulópénzt fizettem, és ilyen többet nem lesz, amíg én élek engem kínai nem fog lehúzni. Bence fog ezentúl büntetni.

A lényeg, hogy most végre olyan helyen lakunk ahová jó hazajönni, és ahonnan rossz elmenni, ahol nincsenek indiai arcok az utcán, ahol Porsche áll a ház előtt (bár nem az enyém, de már úgy nézek rá..) ahol a sarki bangla boltban (igen, ezt nem lehet elkerülni) nem lehet sört kapni, mert nem OFF license, hanem ON, ahol jachtkikötő van a ház előtt, és ahol amikor ilyen hajós buli van, akkor mini hőlégballonokat eregetnek a felhőkarcolók árnyékában. Na ilyen helyen lakunk mi.

BTW júliusban ki akarom adni a szobámat 1 hónapra amíg otthon vagyok meg mindenfelé, akit érdekel szóljon, elvileg female only-ként fut a hirdetés a gumtreen, de ezt a szót hogy female sokan nem ismerik, minden reggel különböző arab férfiak ébresztenek, hogy akkor jönnének költözni. Szóval nem csak female, ha ismerős valamennyire az illető, csak ezeket a dohányrágókat akartam valahogy a szobámból kiszorítani. Jaja, köcsög rasszista vagyok, tudom:) (modjuk aki szeretné, hogy Habib a boltos-vállalkozó aludjon az ágyában tegye fel a kezét. Naugye.)

L mindeközben már x alkalommal csinált bulit a bedroom-ban, ahol legújabb posztom szerint költséghatékonysági szempontokból jegyet szedek és portaszolgálatot látok el, ami sokkal kevésbé szar mint amilyennek látszik. Na nem mintha nem lenne jobb fenn dögleni, de így legalább Daltontól a hely hatalmas ijesztő feka kidobójától kapok portaszolgálatos tréninget, illetve jótanácsokkal lát el az élet minden területén. Most pont egy sem jut eszembe, de tényleg sok van... Mindenesete már ott tartunk, hogyha valakik a hely előtt cigiznek egyenesen leszíd, pár alkalom kérdése, és énis gonosz leszek, nagy és büntetni fog a tekintetem...

jelenleg 5:18 van, megyek reggel egy állásinterjúra, és mivel eddig kézzel írt önéletrajzot gyártottam (nem írtam cirka 2 éve kézzel, de ez itt senkit sem érdekel) mostmár nem fekszem le, pláne, hogy előttem van még egy maratoninak igérkező borotválkozás is. A munka izgalmasnak igérkezik, majd ha lesz ebben előrelépés írok róla. Mondjuk a kézzel írt önéletrajzot remélem nem mutatják meg valami kaligráfus arcnak mert akkor tuti kiderül micsoda jellegtelen érzelemmentes alak vagyok. (nem, itt nincs szmájli, ez a szomorú:) István szerint csak azt akarják leellenőrizni, hogy tudok-e írni, dehát ő meg hülye:)

Most hogy van net majd írok gyakrabban. De tényleg.

Ezt látjuk 20 méterre onnan ahol lakunk...

step by step

Annyi minden történt az elmúlt pár hétben, hogy komplett összefoglalására nincs sem időm sem energiám egyszerre, szóval fejezetekben adagolom.

Kezdjük ott, hogy kirúgtak a remek cégtől. Ez mondjuk nem meglepő, számítottam erre már az utolsó héten, ugyanis nem ment jól a szekér, folyamatosan hazudtak a befektetőknek, de az utolsó csepp a pohárban (mit pohár, korsó..) az volt, amikor közölték, hogy mostantól már a boltok pénzügyeiért is mi felelünk. Ergo nekünk kell kisuhannunk a boltokba és begyűjtenünk a lóvét, ami nem érkezett meg a számlánkra. Namost ez a dolog több sebből vérzik.

seb1 - Nekem ez nincs benne a szerződésemben, hogy majd én pénz gyűjtök Pateléktól, és azt kp-ban viszem be az irodába (több száz font esetenként) és amikor ezt ketten szóvá tettük, a főnök hangosan felolvasott egy részt a szerződésünkből, mely szerinte ide vágott, de a vicces az egészben az volt, hogy nem is volt benne olyan rész amit felolvasott, hanem fejből nyomta a lelkem. Akkor már eléggé nevettem..

seb2 - Anno amikor Patelék megkapták a kártyákat nem fizettek egy garast sem érte, most meg egyszercsak megjelenik itt a fehérfiú, és az orruk alá rak egy többszáz, esetenként többezer fontos számlát, nem nagyon tudják hova rakni a dolgot. (inkább sehová sem) Volt olyan bolt, ahová a szlovák srác nem mert kimenni, mert az egyikben egy agresszív örmény, a másikban meg egy terhes indiai nő dolgozott (állítása szerint nem kicsit terhes, hanem nagyon, aka superpregnant:)

seb3 - Sonata az ideggyenge lett vagy ukrán vagy nemistudom milyen könyvelő simán kiküldött 3 hónapig számlákat 200 fontról (miközben a bolt 1000 felett értékesített), majd mikor észbekapott, akkor küldött ki egy 2000 fontosat, aminek persze patel és barátai nem örültek annyira, jegyzem teljesen jogosan. (ha én bemegyek egy autómosóba és lemosatom a kocsimat 100 forintért, aztán minden hónapban egyszer, majd a harmadik hónapban közli az autómosóLali, hogy bocs vazze, de igazából nem is 100 a kocsimosás, hanem 500, valószínüleg énis elkezdeném csapkodni a fejét egy vasdoronggal..)

seb4 - Nekem volt a legnagyobb területem egész londonban, és a nagy számok törvénye alapján az én körzetemben volt a legtöbb inaktív üzlet is, amiket már akár le is bontottak, de a lényeg, hogy dunsztom sincs mi van ott ki van ott, és ugye nekem onnan is lóvét kéne felmarkolnom, amit meg ők nem akarnak odaadni..

A para igazából akkor csapott le a fellegekből, amikor kaptam egy mailt, hogy addig nem kapok fizetést amíg a kis boltocskáim nem pengették ki a kis tartozásukat az adott hónapra. Namost ezt április 27-én közölni kicsit erősnek éreztem, ráadásul akkor még nem is tudtam, hogy mennyivel lógnak. Kaptam egy bazi nagy kinyomtatott pdf listát (excel az nincs, csak pdf, amiben még összeszámolni sem tudom az összegeket, és persze nincs is meg digitális formátumban...) amin pár óra alatt kijött az, hogy míg mindenki más boltjai 1-2 ezer fonttal lógnak, addig az enyémek tartozása több mint 6000 font (kb 200 üzlet). Ezt kellett volna begyűjtenem 2 nap alatt egy akkora területről mint keletmagyarország úgy, hogy a boltok 80%-áról nem is hallottam előtte. Lényeg a lényeg, én már akkor azért letakarítottam a kis asztalkámat, mert sejtettem, hogy közel a mese vége.. Jött utána mégegy mail, miszerint a szombat munkanap, és hogy fáradjak be az irodába, mert különben irgumburgum lesz. Be is mentem, mire a gépemen egy remek post-it díszelgett:

"Ben you have no right to switch on computer" (nincs jogom bekapcsolni a számítógépet) és jön szembe velem irina az ősbuta orosz parasztleány, aki ugye a sales and marketing igazgatója volt a cégnek, és fenegyetően mutatott rám az ujjával, hogy nem írtam neki havi reportot, és hogy ez rettenetesen nagy baj, úgyhogy azonnal menjek ki, és várjam meg amíg dönt a sorsomról..

Na itt ismét nagyon nevettem, pláne azért, mert miközben ez lejátszódott 5 mp alatt, pont manson "when the nobodies wanna be somebodies" refrénje duruzsolt a fülemben:)

Kivolultunk, majd nemsokára jött Art is, a fehérorosz srác, akivel mi ketten óbégattunk, hogy szerződés blabla, meg legal felszólítást fogunk küldeni ha nem kapunk fizetést stb. Szóval minket kettőnket rúgtak ki, azaz ahogy a bolond nő fogalmazott, úgy döntöttek nem hosszabbítják meg a szerződésünket.. viszont tudván, hogy gátlástalanok vagyunk egy aláírt szerződéssel, megesküdtek kisdobos becsületszavukra, hogy a fizetésünket megkapjuk. Végülis megkaptuk, de amikor a számlámra ért, akkor már rég pesten voltunk. Ezért nem tudtam az utolsó pillanatig, hogy akkor most mi lesz, tudok-e hazamenni, ezért lepődtem meg, hogy itthon többen tudták, hogy mikor jövök mint én:)

de ez majd a következő fejezet nemsokára, a kisregény folytatódik..

peace-report from Budapest

Nem tűntem el teljesen, lesz nemsokára színes élménybeszámoló sok vérrel és akcióval, Londonnal és Budapesttel, elbocsátással, hazalátogatással, visszamenetellel, meg ilyenekkel. De majd csak ha visszatértünk. Mondjuk a hétvégén. (nem ezen, a következőn)

mondom, h lesz minden..

a szag

Hát tényleg elment ez a 3 hét elég gyorsan, de mentségemül szóljon, rém elfoglalt voltam meg minden. Aki meg fotókat vár, az nézze a http://www.flickr.com/photos/darkerphoto/ - t, mert azt azért gyakrabban frissítem mint ezt, valahogy egyszerűbb egy gombot megnyomni egy fényképezőgépen, mint egy laptopon sokszor.

RÉVÉN, hogy elég sokminden történt, előre szeretném leszögezni, hogy - as usual - a történések felét már most elfelejtettem, szóval majd a lényegre koncentrálok. 

Elköltöztünk. Történt ugyanis, hogy valahogy úgy terveztük L-el, hogy majd még ellébecolunk Abdulnál egy ideig, aztán majd valamikor májusban nézünk másik kecót, de ez a bangla ördög kissé katalizálta a folyamatot azzal, hogy közölte, most, hogy lejárt a fél évem, vagy maradok még fél évet, vagy mennem kell. Nem egészen erről volt szó, de nagyon répörgött erre az elképzelésre, úgyhogy mindenkinek ezt mondta a lakásban, nagyon a fejébe vett valami nagy tervet, és ebben a projektben úgylátszik pénzre és lakókra nem volt szüksége. Én rafináltan aláirattam vele egy papírt, amiben elismerte, hogy nála lakom október óta, illetve azt, hogy ha menni akarok visszaadja a depozitomat. Ezt ő alá is írta, de mivelhogy mint utóbb kiderült nem annyira erős az angol olvasási szintje azt hitte, hogy egy notice-t ír alá, amit folyamatosan az arcom alá dörgölt, hogy "but Beeen, u said you wanna goo" Nem nagyon értettem hogy miért ugrál, pedig a "partnere" is látta a papírt amit aláirattam vele. (a partnere természetesen a fia - my partner, olyan ez mint ahogy az alattunk lakó testvérét sem a testvéremnek, hanem szimplán "the women" - nek hívja.. Abdul egy gyökér, mindegy) A lényeg, hogy a végén addig tekertük a dolgokat, hogy maradt nettó 2 óránk találni egy új lakhelyet, vagy éjjel már valami hűvösebb helyen alszunk. Mázlink volt, L amíg én a hivatalban voltam egész nap a gumtreen lógott, és találtunk egy elég nagy szobát 200 méterre Abdultól, amit aztán ki is vettünk tüstént. Ugyanannyi a rent, viszont benne van minden rezsi is már az alapösszegben, szóval kvázi olcsóbb, bár új landlordunk, xianhiau, vagy egyszerűen csak dévid nem 2, hanem 4 hét depozitot kért, viszont írt mindenről papírt, úgyhogy ez rendben van. Az egész teljesen jó, rajtunk kívül lakik még itt egy kínai házaspár, egy maláj srác, meg egy angol csávó. A maláj srácot még egyszer sem láttam, az angolt talán 2x, a házaspárral viszonylag gyakran összefutunk, amikoris a konyhában ténykednek... Namost ez a hely egyetlen negatívuma, mégpedig a szag. Sejtettem, hogy komoly dolgok lesznek, de arra nem számítottam, hogy ezek ilyen kajákat esznek. Tegnap vendégségben voltunk, és mikor hazaértük olyan szag fogadott az előszobában, hogy én kb azonnal öklendezni kezdtem. Ezt még L sem élvezte, pedig ő képes arra, hogy valami gusztustalan kínai kajaszagtól megéhezzen, de ez már neki is sok volt. Van a konyhában egy kínai kerámia üstjük, ilyen kis elektromos szünyő, amiben készül a traditional chinese food... Ezt a vödör szart 1 teljes napig kell főzni, és van benne disznóborda, és seafood... gusztustalan. Mindenesetre megkértük őket, hogy ugyan tüntessék már el, vagy vigyék fel a szobájukba, mire ők felvitték a szobájuk elé, és lerakták a földre, szóval mostmár a szobánkon kívül tényleg mindenhol ez a szag terjeng. Mindegy, ami nem öl meg az erősebbé tesz, majd lesz valami. Egyébként halál normális a két kínai, bár még nem sokat dumáltunk velük, és valószínüleg nem azafajta brigád akikkel hajnaig fogunk majd sörözgetni, de azért jófejnek tűnnek. 

A lényeg, hogy jó az új kis lakhelyünk, van egy akkora teraszunk mint a szoba, ha jobb idő lesz kb ott fogunk aludni szerintem, mert tényleg akkora.

A melóval elvagyok, eléggé megfogyatkozott a társaság, a keleti boszorkány eléggé zúzza a népet, de most talán kicsit lenyugodott. A cég még mindíg nem repes, de jelen vagyunk a piacon, és erre ez az orosz némber marha büszke, biztos a marketing for beginners 1 - ben olvasta a 101 legfontosabb vállalatépítési szabály között... Annyiban változott a meló, hogy mivel a boltjaimnak nincsen stock-ja, ezért már pénzt is gyűjtök tőlük, mert ha nem fizetnek akkor marhára nem kaphatnak új árút, ha pedig nincs SIM a boltban, bence nem kap aktiválást, és akkor bence seggbe lesz rúgva. Kb ezen folyamatábra mentén pörgök mostanában, kisebb-nagyobb sikerrel.

A koncert frankó volt egyébként, lesz most csütörtökön is, aki tudjon jöjjön. Van már myspace-s oldala is, ami www.myspace.com/randomlive

Jaigen, meglátogattam egyetlen öcsémet Párizsban a múlt hét végén, aki szintén csak látogatott arrafelé. Busszal mentem, mert a repülőgéptársaságk nem értékelik az utolsó pillanatban hozott döntéseket, úgyhogy eldöcögtem innen oda 6 óra alatt simán.  Nem vészes az út, bár sztem egy nigériai helyijárat semmi ehhez képest. Egyedüli fehérként feszítettem hátul, érdekes módon az útlevélosztásnál a sofőr elég gyorsan megtalált.. (by the way meghaltam a röhögéstől, hogy 70 embernek mire visszaosztotta az útleveleket, fogyott vagy 2 kilót, mert hiába mondta a neveket, valahogy senki sem emelte a kezét, így eljutottunk elég gyorsan a "blue passport, big black man" szintre, és máris sokkal gyorsabban pörgött a dolog:) Párizs egyébként minden tekintetben fasza, leszámítva, hogy talán még londonnál is drágább, már az élelmiszerek, meg talán az átlagosabb cons. electronic cuccok tekintetében. Viszont szép. Very. Nagyon emlékeztet londonhoz a felépítése, de mégis a belső kerületek mind egytől egyig szépek, míg azért itt van még mit foltozgatni.. Már le is töltöttem a touch-ra egy francia nyelv kezdőknek-et, szóval napok kérdése és már franciául fogok posztolni... (esetleg hetek...)

Most megyek dolgozni, de majd még írok ha eszembejut valami, meg ugye akkoris, ha nem..

Ja! Voltunk a richmond parkban a hétvégén, ami kb akkora mint kecskemét, de legalábbis bazi nagy, van benne csilliómillió fa, erdő, és nem utolsósorban 650 szarvas. Fényképeztem is őket, de a nagyobjektívem silány rajza miatt még pár munkaóra benne van azokban a képekben mire posztolható állapotba kerülnek. Addigis ittvan ez az egy kép, ilyen amikor ott fekszik valaki.

megint koncert

Most csütörtökön ismét lesz koncert, méghozzá legalább 2 hétig az utolsó, szóval jöjjön aki tud mindenképpen. Majd írok hosszabban a dolgokról, de egyrészt nincs kedvem most írni, másrészt nincs semmi érdekes. Egyalényeg, gyertek. Info az előző posztokban, Bedroom Bar, Rivingtone street, csütörtök 20:00.

ennyi.

Barabás Lőrinc in Bedroom Bar Reloaded

Szóval megvolt a múlt hét csütörtöki koncert, jó nagy lusta alak vagyok, h azóta nem írtam, viszont most csütörtökön megint lesz ugyanakkor, ugyanúgy, ugyanott. Aki a múlt héten nem tudott eljönni, az most eljöhet, illetve aki a múlt héten is eljött az eljöhet ezen a héten is. Maradjunk ennyiben. Térkép sajtóanyag és minden hasonló nyalánkság az előző posztban fellelhető. Én ismét ottleszek, Lőrinc dettó, szóval: gyertek

Más érdemleges nemigazán történik, keményen dolgozom az agyatlan cégnél, járom a boltokat, szorgalmas vagyok és jófiú. Bár nem vagyok a streetsales világbajnoka még, de alakul a dolog. Persze semmi sohasem jó, de ezt már megszoktuk. Csinálom amíg lehet, aztán majd lesz valami, eddig is így volt. 

L Macbookja, és az én Lenovom is köhög kissé, benyaltunk valami spyware-áradatot mindketten, át kellett térnem a Chrome böngészőre, és bár mouse gestures nincs benne, de minden más frankó, szóval csak ajánlani tudom. Ezt a mondatot az IT érdekeltségűeknek szenteltem, mert figyelek mindenkire:)

Voltunk szombaton a Wetland centre-ben, ami egy hatalmas ötlet. London közepén (najó nem a közepén, de benne) egy mocsaras területen kialakítottak egy állatkertszerűséget madaraknak. Nem igazán állatkert, merthogy a madarak elrepülnek, de ez egy olyan bázis lett, ahol az összes átrepülő költöző madár megpihen kissé, és a sok madárbuzi lengetheti a nyelvét a sokféle madárért. Először azt hittem, hogy valami kis amatőr hely, de 2 óra alatt sem tudtuk bejárni, és még kialakított lesek is vannak, ahol aztán kussolni kell, mert hogy "the birds can hear you"

Akkor kezdtem gyanakodni a hely komolyságát illetően amikor a kávézóban észrevettem egy csapat természetfotóst. 4-en voltak, de objektívben kb 12millió forint volt kirakva az asztalra, szóval ha már ők ide járnak lövöldözni, akkor az azért jelenthet valamit. Bár nekem a legnagyobb telem 300 mm, de azért csináltam egy adag képet, ezek közül itt van egy enyhén hatásvadász fekete hattyú:)

A viccet félretéve, vasárnap kinnt álltunk a gangon és sütkéreztünk (naja, itt volt vagy 20 fok a hétvégén..) mire megjelent a szomszédból két kislány, akik elkezdtek tekeregni a rácsunk előtt. Berohantam a gépért, összeraktam, és elkezdtem kattintgatni. Ha van "National Geographic-os" arc, akkor az övék olyan. Most pedig lefekszem.

Barabás Lőrinc Koncert

na akkor elmondom mi az ami most fontos.
Most csütörtökön, azaz március 19-én Barabás Lőrinc koncert lesz a Bedroom Bar-ban. A pontos cím: 62 Rivington Street, tök közel van az old street-hez EC2A 3AY a postcode. Az a lényeg, hogy L komoly arcokkal játszik, csak hogy pár példát mondjak, a dobos Björk-el játszott, a basszeros Craig Daviddel meg Amy Winehouse-al, a szaxofonos pedig a Stereophonics-ban nyomta, szóval nem lesz szar a buli. 5 font a belépő, bekopizom ide a sajtóanyagot. Tényleg gyertek el, ha bárkinek bármi info szóljon, meg legalább találkozhatunk is személyesen végre, már azokkal akikkel még eddig nem sikerült.



BARABAS LORINC MEETS THE LONDON SCENE

Despite his modest years, trumpeter Barabás Lőrinc had already worked with an enormous number of top players from the contemporary music scene of his Hungarian homeland. Having been the lead trumpeter of the hip-hop/jazz outfit Barabás Lőrinc Eklektric, as well as Random Szerda, well known for it's improvisational style, Barabas Lorinc came to England from Hungary to create new musical partnerships and forge new sounds. Within just a few weeks he has surrounded himself with several exciting and talented musicians including Jake Telford (OK-Ma), Rick James, Tansay Omar (previously drummer for Bjork!), Maurizio Minardi and Janos Agocsi. This new show will combine well-tried formulas with local specialties, mixing up electro and minimal with jazz-funk, improvisation, and the good groove that's sure to get you on your feet!!

www.myspace.com/barabaslorinc
www.myspace.com/randomszerda

Dj: Dom Servini (wah wah 45s)
www.myspace.com/wahwah45s

Thursday 19th of March

The Bedroom Bar
View Larger Map

chaos

Na ma istenigazából megmutatta foga fehérjét szeretett főnököm, aki most már határozottan állítom, hogy gyakorló elmebeteg, én kifogom az ilyeneket mindig. Történt, hogy egy kicsit zűrös éjszaka után nem sok alvással értem be reggel az irodába, ahol várt rám 3, azaz három mosolygó lengyel figura, hogy akkor mostantól ők az én street-sales-eseim, és majd árulják nekem az utcán a sim kártyát meg minden. Azt sem tudtam hol vagyok, terveim között arra a napra egy kellemes észak-londoni és camdeni túra szerepelt, ahol csicseregnek a madarak, mindenki boldog stbstb. Anno a mult heten mondta már, hogy pörögjünk rá a témára, de révén, hogy pénteken reggel kb átváltoztatott mindent, és elvette a boltjaim két harmadát, és tök újakat kaptam, gondoltam csaknem akarja, hogy ezeket a szerencsétleneket kiküldjem olyan helyekre ahol még én sem voltam. De, ezt akarta.
Ahogy ez kinéz, van ugye a bolt, benne a Patel, vagy mindegyki, az utcai árusoknak meg az utcán van egy plexi asztaluk, és árulják a sim-kártyát a járókelőknek, de nem maguknak, hanem a boltnak. Mint a mesében, csak azért ez nem ilyen egyszerű, mert a a council, az önkormányzat nem szereti, ha csak ugy kirak valaki egy asztalt az utcára, és ott nyomja az ipart, és (mondanom sem kell pont az én körzetem a legszarabb ebből a szempontból) elzavarják szerencsétlen árusokat, akik azt sem tudják mi merre hány méter. Meg esetleg bírságolnak is, erre még nem jöttem rá.. Szóval a dolog nem túl legális, de mindenki ezt csinálja, ergo nekünk is ezt kell. Mondtam ennek a szerencsétlen agyatlan p*csának, hogy ha necces a környék és a council kb kamerákkal figyel, akkor ne rakjunk ki asztalt, majd árulnak az emberek pólóban békességben, de az neki nem menő. Mindenhol csak az asztalokat látja, neki is az kell, meg gondolom a marketinges könyveiben is ezt olvasta. A lényeg az, hogy reggel amíg a 3 mosolygós lengyel (nem tudtam megjegyezni a nevüket, van a csaj, a magasabbik csávó meg a vékonyabbik, ennyi..) kinnt várt rám, én ezerrel hívogattam a boltokat, hogy ugyammá had' küldjek oda pár embert aki majd ott árulja a sim kártyákat. Egy ilyen beszélgetés kb így néz ki:

- Boss, i send 2 guys to ur store, so they will sell your sim cards. You wanna do that?
- Hmm i donno, what profit you give me? you give me MANI?
- No boss, but theyre selling your cards, and they give you the MANI after they finished ha? u like it no? They give you manimani, help u sell, lot of manimani you will have. you understand me?
- No no call boss, he be in store 2 clock.
- okay boss, kurva anyád

Szóval amikor lezavartam kb 15 ilyen jellegű beszélgetést, végre találtam egy csávót, aki mondta, hogy oké, küldjem az embereket, aztán nagy nehezen találtam mégegyet aki belement, és nem parázott a counciltól. Az vékonyabb alacsonyabbat kiküldtem Hayes and Harlington-ba, a csajt meg a nagyobbat pedig Ealing Broadway-re. Az első bolt úgy szar ahogy van, de nem akartam, hogy azt gondolja nincs profizmus a cégben, szóval ment és nyomta, bár amikor kimentem hozzá 3 körül még egy darabot nem adott el, bár átmenő forgalom sem nagyon volt, de azért mondtam neki, hogy kapcsoljon rá, el kell adnia egy nap 6 sim-et, különben ki lesz rúgva. Mondanom sem kell, a telefonja le van tiltva, de olyan szinten, hogy még hívni sem lehet, szóval megadta a barátnője számát, ami hatalmas segítség amikor az utcán keresem, hogy vajon hol a bánatban van, de mindegy...
A másik két arc egy ex Lyca(konkurencia) hotspot-ban volt, de nem volt annyi eszük, hogy felülragasszák a lycás posztereket, de aztán megoldottam, na ők 5-ig eladtak 7 SIM-et, ami nem rossz, hisz csak 2-re értek ki, viszont az a környék elképesztően forgalmas, szóval azért elégedett nem vagyok. Ez még mind semmi, mert ugye meg kell nekik szervezni a következő napot is, ez az amire a napom fennmaradó része ráment. Vékonyka-alacsonnyal átvitettem záráskor (18:00) az asztalt egy közeli boltba, ahol lefixáltam a csávóval, hogy holnap nagy sales-activity lesz, de felhívni persze csak a csaját tudom, szóval dunsztom sincs átért-e. A másik kettőt is átküldtem egy másik boltba, hogy rakják le ott az asztalt, és kezdjenek ott másnap, de őket még nem tudtam elérni, szóval vagy odataláltak vagy nem. Innen persze csak a csajnak tudom a számát, mert a csávó nem tudja a saját telefonszámát sem.. Ráadásul amikor már abszolúte halálkészen voltam kitalálta, hogy csak 2 font van az oysterjén, és hogy nem tudja hogy fog hazamenni. Szerencsére jólelkű vagyok és segítőkész, úgyhogy mondtam neki, hogy menjen a 207-essel, mert ott fel lehet hátul is szállni, és akkor nem kell becsipogni. Blicceljen ahogy akar, de hogy én nem fogom az oysterjét töltögetni az tuti, szóval ne b*sszunk már szekéren.
Most itthon vagyok, meg kell még írnom a pénteki reportot az új boltokról. 2 csávó dolgozott abban a zónában (camden) előttem, de még egyik boltba se jutottak el, szóval istentelenül nagy szélhámosok voltak, bementek reggel az irodába, és elindultak, de a boltokig nem jutottak el, ezt 2 hónapig csinálni azért nem rossz. Szóval meg kell írnom a reportot ezekről, plussz azokról, akiket ma meglátogattam. (nem sok ilyen van) (2:)
Szóval ez az utcai értékesítés egy pain in the ass, kellett nekem mint a bordatörés...
Hívott közben a csaj, h minden ok, az a neve, hogy Justina vagy mi.
Remélem a vékonyabb alacsonyabb is bejelentkezik. Asszem robertnak hívják, de ez nem tuti.

eye

well

Március van, most 3 hete vagyok ennél a cégnél, egyenlőre úgy tűnik rendben lesz, bár a főnöknő (aki orosz, vagy ukrán, mindegy) kissé instabil idegileg. Ez azt jelenti, hogy néha én vagyok a király, aki a legjobban végzi a dolgát, néha pedig én vagyok a katasztrófa az életében, amivel alapjáraton nem is lenne semmi baj, leszámítva, hogy ezek az időszakok naponta váltogatják egymást mindenféle ok és okozat, illetve értelem nélkül. Mindegy, így izgalmas az élet. Ami biztos, ha tényleg gatyába akarom rázni ezeket az idióta boltosokat, és ehhez fegyvert sem használhatok, tény, hogy kb egész nyugat-londont fel kell ásnom normális boltokért, mert a jelenlegi partnerek egyszerűen csapnivalóak. Van olyan bolt, ahol már 4x voltam, de még mindig nem tudja miről van szó, van aki most vallotta be, hogy kidobálta a kártyákat, van aki most értette meg, hogy kiakasztani azt a papírt, amin az ő árrései szerepelnek üzletileg nem egy működőképes hozzáállás, és hasonlók. Minden nap meghalok 7x amíg ezekkel a szerencsétlenekkel vitatkozom, de legalább kinn vagyok a szabad levegőn, szóval ez azért nem rossz. Mondjuk ma délután úgy fújt a szél, hogy néha már legszívesebben lefeküdtem volna a földre, hogy tutira nem fújjon megint vissza oda ahonnan indultam. A fő baj egyébként a céggel az az üzleti modell, illetve a vállalati stratégia totális átgondolatlansága, illetve a döntéshozók elképesztően amatőr hozzáállása. Ez a nő, ez az I rina, például imádja azzal rabolni mindkettőnk idejét, hogy felesleges dolgokat magyaráz nekem, ráadásul olyan dolgokról, amikről fogalma sincsen. Általában aztán belezavarodik, és akkor az kellemetlen, de van annyira gátlástalan és egoista, hogy az ilyen dolgokon hamar átlépjen. Na mindegy, a lényeg, hogy csinálom amíg csinálhatom, egyre jobb lesz az idő, és ha ilyen tempóban vágom ki az üzleteket, csokibarna leszek nemsokára, lesülök amíg hakimtól elmegyek abdul-ig mondjuk éppen Harlesden-ben. Tegnap pl már 3-kor végeztem, de nem volt pofám hazamenni, mert ha felhív, hogy éppen merre vagyok, én meg itthon fekszem az ágyban egy nutellás kenyérrel a számban, nem feltétlen tudom neki csípőből visszaadni Neasden alapzajait, és feltehetőleg csúfos megbukás lenne belőle. Inkább ittam egy sört Boris-al, aki szintén ex THG alkalmazott (még mindig nem küldték meg a P45-t, lassan elkezdem őket telefonon zaklatni, ha valamiben, akkor ebben jó vagyok, tőlük tanultam:) csak míg én felmondtam (bár Max azt híresztelte, h kirúgott, de mindegy:) addig Borist ténylegesen kirúgták, ráadásul a deadline-ja előtt 1 nappal. Nem tudom hogy csinálta, de ahogy elmesélte roppant büszke volt rá:) Az összes exthgs mind munkát keres most, vagy inkább próbálják kiheverni azt a hazugságvilágban eltöltött pár hónapot, elég sokakat megviselt a dolog, jó látni, hogy én milyen gátlástalan vagyok, és hogy meg sem karcolt a történet.
Vettem végre egy nagylátószögű objektívet, szóval ez már megvan, végre beröffentettem az ebayt és a paypal-t is, mostmár csak egy normális vakura lesz majd szükség, és teljes lesz az örömöm, el tudok kezdeni normálisan portrézni. Van most ismét pár kép a londonpaperes csákónál, majd kiderül mi tetszik neki, illetve mi nem. Ez a dolog mondjuk referenciának jó, de meggazdagodni nem ebből fogok:)
L hazautazott most 10 napra, egyedül vagyok, vezetem a háztartást, nagy mennyiségű filmet nézek, és főleg regenerálódom, illetve próbálok normális stock-képeket csinálni, már ha képes vagyok világosban hazaérni.
Kb egy hete beszart a külső vinyóm, elveszett kb mindenem, szerencsére a képeim 3 különböző helyen vannak lementve, így azoknak nem lett baja, de 100 giga zene, az összes esti matinéfilmünk és minden hasonló holmi odaveszett. Ezen a dolgon már túltettem magam, csak most hirtelen eszembe jutott, és belém nyilallt a fájdalom.
Rég nem tettem megállapításokat melyek okosak, hát majd most:
1 - Ha Londonból kitelepítenénk az angolokat, és betelepítenénk ide az összes magyart, tuti, hogy 1 hét alatt lemészárolnánk minden külföldit. Érthetetlen felfoghatatlan és fantasztikus, hogy milyen szinten tolerálják az angolok az indiai és mindenféle más betelepült hihetetlen életvitelét és szellemi színvonalát. ÉN felhúzom magam dolgokon, és aki ismer tudja, hogy nem vagyok egy aggódó típus, de néha azért ez már nekem is sok amit művelnek. Az angolok meg csak néznek és mosolyognak.
2 - Ebben a városban egészen kevesen tudnak vezetni. Hihetetlen, de így van. Nap mint nap végignézek elképesztő parkolási manővereket komolyabbnál komolyabb kocsikkal. Főleg az indiaiak a viccesek, de azért láttam már angolt is olyan dolgokat művelni, hogy égnek állt a hajam.
3 - A DLR úgy szar ahogy van. Ha tökéletesen időben vagyok is képes megállni 10-15 percre egyetlen megállóban és megvárni azt a pontot, amikor már loholnom kell, hogy beérjek. Nemcsak a DLR-on, de a metron is a signal failure a legátlagosabb probléma, naponta van vagy 2 ilyen meghibásodás.
4 - A DLR gondolatolvasó is. Mióta kiszúrtam, hogy canary wharfra simán lehet jegy nélkül is menni, és ez a gondolat szöget ütött a szégyenletes BKV-n edződött magyar gondolkodásomban, minden nap vagy 3x ellenőrzik az oysteremet.
5 - Wc papír és wc papír között hatalmas különbségek vannak.
6 - Londonban ha az ember nem pizzafutár, senkit sem érdekel, hogy borotválkozik-e.
7 - A 37 perces ultragyors mosás és a 180 perces áztatásos ősmosás között van azért egy árnyalatnyi különbség.
8 - A burger king és a kfc csapnivalóan ócska, én nem tudom, hogy erre nem járnak-e store-supervisorok, vagy egyszerűen csak nem érdekel senkit, de akárhányszor voltam a két fennt említett étteremben, mindkétszer életem filmje pörgött le a szemem előtt amikor a menüt majszolgattam. A kfc-ben pl a big daddy menühöz adnak egy csupor babot is. De minek?
9 - Az itteni szirénák olyan frekvencián szólnak ami a fül (még az ilyen meggyötört fülé is mint az enyém) számára már elképesztően zavaró, az ember agya berezonál tőle.
10 - Londonban azért elég gyakran esik az eső, és ha a weather forecast aztmondja, hogy ma bizony esni fog, de az égre nézve nem látszik semmi csak a kék ég, jobb ha berakja az ember az esernyőjét..
11 - Amikor abdul jön a pénzért, mindig úgytesz, mintha nem is azért jönne, de utána mindig rámnéz a nagy boci szemeivel és azt mondja, hogy "-Ben, can I have the mani..." én ilyenkor mindig szorakozottan a fejemrecsapok, hogy jééé már el is ment 2 hét? Gyorsan megy az idő abdul... utána átnyújtom neki a már előre kiszámolt pénzt amit ő 4x átszámol, ha esetleg tizesek is vannak benne, láthatóan megzavarodik, de azért elvagyunk mi így az ilyen apró kis szerepjátékokkal...

Íme még egy csepp-montázs, megpróbálok ezekről most már lekattanni...

Drops

Írok nemsokára, i promise. Addig itt van pár csepp...

már megin'?

Igen, ahogy már szó volt róla, emberünk ismét berakta egy képemet a minap a Londonpaperbe, ráadásul a saját nevemmel, ami ugye nem rossz, pont ez az, amit nem nagyon gondoltunk volna. 3-at küldtünk neki, 1 még van nála raktáron, de szerintem küldök neki még egyet este, nehogy úgy érezze, hogy elhanyagolom.
Volt itt Zs a hétvégén Brüsszelből, eléggé elfáradtunk, az intenzív mászkálás és jövésmenés nem nekem való, pláne, hogy a mostani melóban is állandóan csak mászkálok bolt és bolt között. A meló egyébként nem rossz, ha fizetnek és korrektek lesznek még jó is lehet. A lényeg ugye az, hogy van x bolt (120) nyugat Londonban, akiknek van ilyen GlobalCell SIM kártyája, amiket árulnak, azaz kéne, hogy áruljanak, de révén, h egy garast sem fizettek érte, nem nagyon törik magukat. Itt jövök én a képbe, mint a segítő kéz, aki elmondja ezeknek a szerencsétleneknek, hogy mi is az tulajdonképpen, ami a pultjukban figyel. A 120 boltból van kb 10-15 lengyel, pár orosz, de nagyrész indiai boltokról beszélünk. Itt londonban minden utcasarkon van egy kisközért, amit vagy egy arab, vagy egy indiai üzemeltet, marha sok cukorkával meg csokival és chips-el, meg ugye mindenféle ilyen calling-card-al. A fő baj az, hogy Habib, vagy Mohamed, aki anno megrendelte tőlünk a kártyákat az adott üzletbe, vagy nem él már, vagy nem emlékszik rá, vagy csak szimplán leszarja, így nekem kell a boltban ülő Habib2-nek elmagyaráznom, hogy mi is ez, és miért is jó az neki, ha eladja. Ez azért nem egyszerű. Mondanom sem kell, proper english-t itt sem lehet használni, mert kb semmit sem értenek, vagy ha értik is, szimplán nem érdekli őket. Van valami értékesítési verseny, amit aki megnyer, mehet a Kanári szigetekre 1 hétre. Pontosabban 1 Sim fog nyerni, és akinek az üzlete eladta azt a kártyát mehet majd nyaralni. A legdurvább, hogy az én boltjaimnak van a legmagasabb aktiválási száma, ergo esélyem nekem van a legtöbb. Kár, hogy nem értem hogyan, hiszen akikhez én járok azok mind hülyék és beleszarnak, szóval nem nagyon értem kik azok akik a kártyákat eladják, de amíg nem robban ki egy ilyen jellegű botrány, addig én sem idegesítem magam emiatt. Ma jöttem rá egyébként, hogy ritka szarul kolbászolok a boltok között, és ez mind az Uxbridge road miatt van. Ez egy olyan út mint mondjuk otthon a Hungária körút, csak azzal a különbséggel, hogy míg a hungária az hungária, itt egy lehel-árpád szakaszon más neve van, aztán más neve van kinn zuglóban is, szóval abszolúte követhetetlen. Így lehet az, hogy minden nap olyan boltokba ütközöm, amik alám tartoznak, de teljesen más körben szoktam őket letudni. Ennek ma a végére járok. Egyébként kicsit szarul voltam az elmúlt napokban, így a reggeli irodai témázgatás után mindig hazajöttem és visszafeküdtem egy kicsit, és csak utána indultam, de ma is pl már 8-ra végeztem, holott 3-kor indultam itthonról. Szóval nem rossz. Ja, és fizetik az oysterem 70%-át, ami egyébként nem kevés, a kis utazgatásaim egy hónapban kb 150 fontba kerülnek.. Kiderül majd a dolog, egyenlőre nem tűnik rossznak, de az ördög nem alszik.
Az új mosógépünk igazán remek(!jegyzem HEC márkájú!), tegnap beraktam egy 100 perces programot délután 2-kor, és este 9-kor még vidáman pörgette, szóval azért résen kell vele lenni, meglepő módon abdul nem a legdrágább modellt vette meg. Apropó mosógép:) Ezek az indián állatok nem levitték a régi mosógépet, hanem legurították a lépcsőn, csak ezután derült ki, hogy nem is volt semmi baja, csak a mosogató csöve volt eldugulva. Persze L-el falhoz lettünk állítva, hogy mi tettük tönkre, mert eldugaszoltuk a csövet, de nem volt már abdul fiának túl nagy hitele, miután közölte, hogy a másik mosógépnek nem volt semmi baja, amíg Ő nem gurította le a lépcsőn:) Az élet kemény, ezek meg állatok.
Ma beszedettem egy olyan thai boltból a kártyákat, ahol olyan szag volt mintha az öregasszony hányást erjesztett volna nejlonzacskókban. Velem nem lehet lacafacázni. (Beus, ezt így írják?)

Ez pedig a kép, ami nincs megvágva. Halál gáz, hogy nem vettem észre, és az újságból kell értesülnöm:) A pofám az nagy igen:)

thelondonpaper

A minap L-el elküldtük pár képemet a Thelondonpaper-nek, csak úgy játszásiból, és tadaam, ma bekerült egy HDR-em az újságba:
Itt van valahol
Büszkeségem határtalan, aki tud kommenteljen rá, hátha rákapnak a képeimre:)
Más nemigen történt, ma körbejártam Ealinget meg Sherperds Bush-t, kb azonnal leszakadnak a lábaim, szóval lassan le is fekszem, holnap Harlesdent fogom feltérképezni. ASAP vennem kell egy fülhallgatót, mert az enyém elszakadt, illetve amikor hazamentem otthonfelejtettem, és zene nélkül magkattanok 2 üzlet között, de egyébként minden oké.
Legyen ennyi mára.

Na ez az.

GlobalCell

Na megvolt az első napom a GlobalCell-nél.
Lényegében területi képviselő vagyok vagy mi a szösz. Ez a cég PrePaid SIM kártyákat árul saját brand, saját logo, Orange-tól vett percek stb. A lényeg, hogy tartozik alám 120 üzlet, mind west londonban (van egy magyar csaj már megint, de mondtam neki, hogy neki south London (brixton, croydon, peckham:) közelebb van, szóval menjen rá nyugodtan:) és ezeket az üzleteket kell meglátogatnom, és megkérdeznem a kedves üzemeltetőket, hogy mi a dörgés, és tunkolnomkell őket, h a mi kártyánkat adja el, ne a gonosz konkurenciát. Kb minden fontosabb info nélkül indultunk el, én ma pl Actonban voltam, ami minden, csak nem közeli terület, de legalább megismerem a várost, meg a környékek ahova járnom kell sem vészesek. Állítólag az oyster 70%-át fizetik, ami ha igaz akkor már jó vagyok, mert így elég sokat meg tudok spórolni az utazási költségen, ami ugye nem kevés. Itt az eddigi olasszal ellentétben mindenki orosz, szóval azért gyanakvó vagyok, azt sem hiszem el már ami írva van, de kiderül, egyenlőre jónak tűnik a dolog.
Ma dumáltam egyébként Max-el, hogy nem megyek, meg vis maior, meg dental surgery, de magasrol leszarta, egy 50mp-es hívás alatt elrendeztük, hogy akkor ennyi. A P45-öt postán fogom megkapni, amit hiszek ha látok, de majd hajtom őket ha nem jön meg. Egyébként ma dumáltam Mr. Andersonnal a brazil ex kollégával is, akinek meg felére csökkentették a fizetését, merthogy új szabály van, és most kb perelni fogja a THG-t, szóval valahogy nem bántam meg, hogy váltottam. Érdekes mindenesetre az, hogy eddig mindenhol azt tapasztaltam, hogy a munkáltatók megpróbálják átb*szni a munkavállalót, amit én rém kisstílű dolognak tartok, de ezekszerint ez a módi. Ez volt a domino's-nál és a THG-nél is, kiváncsi vagyok, hogy újdonsült GlobalCell-es barátaim mivel akarnak majd behúzni. London dörzsöltebbé tesz mint bármi azelőtt, pedig láttam már csúf dolgokat.
Jelenleg szakad az eső (igen, napközben is esett, és igen szarrááztam) sőt, estére akkora vihart mondtak, hogy benne volt ma az újságban, amit volt időm lapozgatni, lévén (no more révén) majdnem egy órát ültem a district line-on mire hazaértem. Messze vannak ezek a boltok na.

Voltunk a minap Greenwich-ben, de ezt mintha már említettem volna...

dolgok

Na még mindíg nem telefonaltam be a THG-re, de hétfőn megteszem haladéktalanul, és elkérem azt a P45-öt, amire már többen is felhívták a figyelmem, szóval köszönöm a tanácsokat.
Közben az otthoni APEH-nél is bevallást kell csinálnom, de szerencsére azt az ügyfélkapun keresztül meg lehet oldani. High-Tech.
Hétfőn megyek valami céghez trainingday-re, de azert van egy másik interjúm is backupnak, szóval ha gáz a meló, vagy valami hasonló okosság mint ez a hülye THG volt, akkor oda még el tudok szaladni. Ez holnap kiderül, még énsem nagyon tudom, hogy miről is van szó, és ez több mint gyanús. Kiderül.
Hó már nincs, viszont azóta szakad az eső, mint pl most is. L el is ment valami sessionre, de előtte úgy beöltözött mint egy asztronauta, igen, nincsen jó idő. Én addig itthon őrzöm a házat/vezetem a háztartást stb..
Mosógépünk még mindíg nincsen, úgyhogy a következő lakbérből szépen le fogjuk vonni a mosoda költségeit, bár addigra állítólag megérkezik. Abdul állítólag megrendelte az Argosból, nem akartam készletezési kérdésekbe belemenni vele, de nem hiszek én már senkinek sem:)
A photoblogot lecseréltem mostmár hivatalosan is a Flickr-re, ami szintén szar, de legalább lehet normális méretben képet feltölteni. mosatnában elég sokat retusálok, meg próbálok barátkozni a CS3-al, ami új kép van azt mostmár oda fogom feltölteni. Lehet, hogy csinálok egy myspace oldalt is, de az az egész számomra teljesen átláthatatlan, valószínüleg órákat kell majd vennem egy 14 évestől, aki elmagyarázza majd mi is ez az egész... szégyen...
A minap főzőcskéztünk L-el, a kaja nem lett rossz, bár a kukta rendeltetésszerű használata még pár gyakorlóórát igényel:)

röpke 4 óra alatt egész jó kaját csináltunk..

retouching

bye THG

Eljött az idő, hogy kezembe vegyem a dolgokat ismét, és döntést hozzak. Ez egyébként nem erős oldalam, de most már mindenképpen ideje volt. A lényeg, hogy úgy döntöttem elhagyom a THG nevű remek céget, mert a - utálom, b - semmivel sem leszek több vagy kevesebb tőle, c - az a fizetés amit kapok kb vicc itt Londonban, d - szeretnék olyan dolgot csinálni amit szeretek, vagy legalábbis kicsit is élvezek, e - inkább én mondok fel, minthogy kirúgjanak.
Így történt, hogy ma már nem mentem be, pont most jár le a 3 hónap próbaidőm. Kb 2 hetet maradhattam volna még, de révén, hogy rettenetesen utáltam csinálni, nem kívántam tovább bombázni a személyiségem azzal a mocsokkal ami ezen a munkahelyen éri. Zsu mondta, hogy figyeljem a bankszámlámat, mert éjfél után már rákerülhet a fizetésem, és igaza is lett, bár nem éjfél után, de reggel 6-kor már ott figyelt a számlámon, szóval kb 2 februári munkanapot áldozok be, az meg azért nem vészes. Mailt nem írok nekik, mert egy ilyen cégnél nem szeretem, ha írott dolgok vannak tőlem, hanem szimplán felhívom Max-et délután valami szívhez szóló történettel. Leszarom, hogy elhiszi-e, igazából ez az a cég, ahol még az sem igaz amit két kolléga egymás között beszél, szóval itt így mennek a dolgok. Pl ha Francesca említ valamit valamelyik kollégáról, hogy hol van hol nincs, még egyszer sem mondott igazat, erre kínosan odafigyel, én meg már csak poénból is mindig megkérdezem. (pl amikor felmondott egy csávó, mert jobb melót kapott mindenkinek azt mondta, hogy kirúgta, merthogy nem csinált dealt... mind tudtuk, hogy más melót kapott, de ő akkor is hazudozott. Nem szeretem az ilyen embereket.
Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy marha gáz, hogy ha egy másik meló miatt hívnak, sosem tudok rendesen beszélni a hívóval, vagy ha ki is osonok vagy vissza is hívom, az interjúkra nem tudok elmenni, révén, hogy benn ülök a mészárszéken. Ezen okok együttállása miatt döntöttem úgy, hogy elég volt ebből, nem szenvedni jöttem Londonba, és ahogy otthon is tovább kellett állni egy munkából, mert nem vezetett sehová sem, innen is tovább kell.
Indul szóval a munkakeresés, most már van angol cégnél szerzett tapasztalatom, ami mindenképpen pozitívum, van már pár interjúidőpont az inboxomban a jövő hétre, szóval meglátjuk, nem aggódom, kiderül. Egyetlen pozitívum amit ez a cég adott nekem azok az emberek akiket megismertem, akik velem egy szinten dolgoztak mind jó fej emberek a világ minden tájáról, már van pl egy meghívásom Brazíliába és Indiába is:)
A minap mint mindenki tudja esett egy kis hó Londonban. Nekem mint megszállott hóőrültnek nagyon tetszett ahogy 15 centi hó két vállra fekteti a nagyvárost órák leforgása alatt. Nemhogy az összes doubledeckert (6800 db van belőle..) de rengeteg metrovonalat is felfüggesztettek. Mondanom sem kell, a munkába sem sokan jutottak el. (jelzésértékű, hogy az irodában velem együtt kb 6-an voltunk, egy lett, egy lengyel, egy szerb egy ukrán és egy olasz) Londonnak nincsenek hóekéi, nincsen só készleten, nincsen semmi. A mai napig a mellékutcák teljesen havasak, illetve inkább jégbordásak, de ez itt úgy látszik senkit sem zavar. Nincs olyan törvény sem, mely kötelezné az ingatlantulajdonosokat arra, hogy saját portájuk előtt rendbe tegyék a járdát, sőt, még az üzletek előtt is tiszta jég minden, mondjuk valószínűleg nincs hólapátjuk sem.

Ez nemtudom volt-e már

Dr minden

Mostanában eléggé elhanyagoltam a blogírást ismét, de ez azért van, mert nem értem rá. Hol is kezdjem. Igazából ugyanaz van mint szokott lenni.
Itt volt Angi, L barátnője 4 napig, ma hajnalban ment vissza, L még itt hortyog, RÉVÉN, hogy 3-kor keltek, és mentek ki a reptérre. Én ma nem dolgozom, beteget jelentettem, mert reggel azt hittem, hogy lázas vagyok, pedig nem. Szimplán bekapcsolva felejtettük a fűtést, és leizzadtam, de mikor kiderült, hogy csak azért izzadok, mert 70 fok van az ágyamban már késő volt, betelefonáltam. Jövő héten lesz a review, melyben kifejtik, hogy meddig maradhatok ennél a remek cégnél. Már úgy vagyok vele, hogy gondolkoztam rajta, hogy inkább eljövök, mert tényleg semmi értelme nincsen, és akkor legalább komolyabban tudnék a munkakereséssel foglalkozni. Még nem tudom hogy lesz, ez majd a review-n kiderül. Egyre több helyről hallok szar dolgokat erről a kurva cégről, és egyre kevésbé látom a munka szépségeit (mert nincs neki). Na mindegy, majd lesz valahogy. Szeretnék valami teljesen mást csinálni, már volt 2 telefonos interjúm is, szóval azért nem aggódom. Még.
Hétfőn (vagy kedden?) voltunk a Hungarian Cultural Centerben egy klasszikus zenei hangversenyen hárman, igazából csak Angi maradt fenn, mi mindketten elaludtunk rajta, de nem volt rossz. Tele volt a hely öreg angolokkal meg magyarokkal, és ha belerugtam a székbe véletlenül, akkor szúrós tekintettel néztek rám. L ismer ott egykét figurát, úgy kerültünk oda, egyébként maga a HCC nagyon jó helyen van a Covent Gardentől 1 percre tényleg benn a belvárosban.
Utána találkoztam Zsu-val, akivel tényleg bejártuk egész Londont legalábbis a Green Park-tól Bank-ig mindenhol voltunk, nem is egyszer talán. Eléggé hideg volt, de azért elvoltunk. Megállapítottuk, hogy az angolok iszonyat pazarlóak, minden nagy irodaházban égnek éjszaka a lámpák. Ennek az okára még nem sikerült rájönnöm.
(Miközben irom a blogot kérdeztem Lőrincet:
- Cső! 1 óra van felkelsz? Asszem jó idő van
- Dehogyis)
Szóval mászkáltunk Zsuval, és próbáltunk melegedni az ilyen légkondi kifújók tövében, mert azért annyira nem volt jó idő, de nem találtuk meg az igazit, mert vagy hideg levegőt fújtak ki, vagy ami meleget fújt ott a szél is fújt, és nem volt értelme szobrozni előtte. Ja meg bemutattam Zs-t egy ismerősömnek, aki azóta is kattog rajta.
Vettem egy elektromos hajvágót, amivel lehet borotválkozni is (Argos, 6 font 75 p:) Minőségi termék, látszik rajta, hogy rettentő szar, de sajátmárkás termék, és így 3 évig akárhányszor viszem vissza, minden alkalommal kicserélik egy újra... Egyébként bár hajvágó, de révén, hogy kb nincs teljesítménye, így arra tökéletesen alkalmatlan. Bár L haját Angi levágta vele, de ez több mint 2 órába került, és sztem a kerület egyévi áramfogyasztását elpörkölte az eszköz.
Át akarunk költözni a másik szobába(ahol eddig alkeszék laktak), még nem mondtam Abdulnak, de tuti komoly árat fog mondani érte. Az a legjobb szoba, nemcsak hogy 2 nagy ágy és kanapé is van benne, de 2 ablak, és ami a legdurvább, 2 asztal is... Ez mármár luxus, szóval erre most eléggé rá vagyunk pörögve.
A minap cseppfotóztunk, az új 70-300-as ojjektívemen van normális makró funkció, úgyhogy lehetett vele próbálkozni. Ezzel a képpel búcsúzom mára, majd írok nemsokára. De tényleg.

Ez az.

2 dolgot felejtettem el, az egyik, hogy beszart a mosógép, azazhogy mos, csak nem eléggé, és a vizet sem ereszti le az istennek se, szóval múlt héten 6 órán át mosta az ágyneműnket, ami még a mai napig vizes.. Abdul mondta, hogy "yes, ben im coming with a professional today" na erre megjelent a fiával, aki persze nem tudta megcsinálni...
A másik dolog, hogy hamarosan email-forradalmat fogok végrehajtani. Ennek lényege, hogy 1, azaz egy db mailcímem lesz, nem pedig 5 mint most. Ez vonatkozik mindenre, az msn-emtől kezdve az osszes regisztraciós maiig mindenre. Ha elkészült a nagy mű, szólok. A fő baj az, hogy nem lehet se a hotmailt se a yahoot átirányítani, szóval muszáj lesz szimplán újraregisztrálni mindenhol. Ez van. Peace.

six drummers

Csak hanggal jó, és hosszú. Ennyit tudok a mai naphoz hozzáfűzni:)

alive

Voltunk a minap a Primarkban, ami egy frankó hely. Maxi marketing, maxi beruházás, maxi fenntartási költségek, mini haszon és maxi embertömeg. Így lehetne jellemezni. Minden van, pofátlanul olcsón. Kb 40 fontból a következő dolgokat vettük a teljesség igénye nélkül. 2 öltönynadrág, kb 3 v 4 ing, 1 papucs, egy szennyestartó, 1 pár cipő, 2 öv, 2 pléd, nagy zoknicsomag, meg még volt valami, majd L-t megkérdezem, nekem már nem rémlik. Az a lényeg, h olcsó, és mindíg dugig van, a Marble Archtól 1 percre. És nem is C, hanem minimum B kategóriás kínai cuccok, szóval kb az amit mindenki brandelve hord magán. Remek dolog a kiskereskedelem.
Más. A minap voltunk a Troy nevű helyen ahol L a standard (egyébként nem kispályás,) fellépők után beállt jam-elni, és hát nem volt semmi. Ügyesafiú.
Most hogy már van szennyestartónk is, vettem egy normális manfrotto álványt, úgyhogy rendesen tudok majd mostmár fényképezni.
A melóban a rém fedőnevű magyar csak összehozott egy 4 fős dealt valami noname magyar céggel, úgyhogy most irigykedem. Mondjuk vele ellentétben nekem nem hullik ki a munkától már egyébként is megőszült hajam, és nem agonizálok minden telefonhívás előtt, illetve képes vagyok szocializáltan viselkedni (már ha van ilyen) és nem utál mindenki, szóval nem feltétlenül járok rosszabbul mint ő. Mindegy, azért b*ssza a csőröm. Volt egyebkent review-m, és nem mondták, hogy ejnye bejnye, szóval valószinüleg febr. végéig nem vágnak ki, addig meg csak szerzek vmi melót. Kiderül.
A fotoblog egyre szarabb, lassan átcuccolok a flickr-re, mert már a képeket sem engedik nagyítani, ami ha ennyire összetorzítják őket sztem a minimum lenne, de ez van. Még kicsit nyomom ittisottis, aztan majd kiderül.
Akartam még valamiről írni, de most hirtelen nem jut az eszembe. Na mindegy. Egy a lényeg, minden oké.

Ő meg balra néz.

node

Megint nem írtam egy ideje, ennek több oka is van, de leginkább a lustaság lenne az amit kiemelek az oktengerből. Életünk a megszokott medrében csörgedezik, minden frankó. Lőrinc több változást is hozott, ilyen például az, hogy rájöttem elég jól megvagyok alvás nélkül, azazhogy most pénteken a buli előtt ledőltem egy "félórára" ami egy 6 órás egybefüggő horkolásba torkollt, jegyzem Lőrinc szereti mobiltelefonnal rögzíteni ahogy horkolok, bár még egyszer sem véltem felfedezni a videón a hangokat, szóval csak képzelődik. A másik dolog az evés. Nem kicsit eszünk sokat, hanem nagyon. L alapból szeret (és szokott is) ételről fantáziálni, és mint olyan ez a tevékenység szerves részét adja mindennapjainak, szóval szerintem hetek kérdése, és már nekem is kell tolószékes escort a reptereken. Tök jó, ők szállnak be mindig először.
Tervezünk egy kis kiruccanást valami elhagyatott vidékre, belecsúsztunk a Braveheart-ba a minap (igen, minden estére egy film, alap.) úgyhogy énis eléggé rákattantam a skót hegyvidékre. Skócia biztos fasza, csak 2 baj van vele. Az egyik, hogyha Londonban hideg van, akkor odafenn pláne, illetve hogy messze van. Nem kicsit, nagyon. A hely amit kinéztünk, valami iverness, vagy innerfess, vagy immernest vagy mi fenn van a sziget észeki csücskében. A jó dolog az ár, ugyanis busszal 15 fontért fel lehet menni, ami azért nem tűnik soknak. A rossz dolog az, hogy a busz nem kevesebb, mint 12 és fél órán át halad, amikoris lerak minket a semmi közepén. Tehát egy hétvégi kiruccanás alkalmával, barátok közt is 25 órát kell buszon tölteni, dehát ezt is ki kell egyszer próbálni. Valamelyik hétvégén megejtjük. (természetesen csak ha nem délután 2-kor riadunk fel arra, hogy vazze sötétedik..)
A meló a szokásos, szokásosan szar, semmi új nem történik, azazhogy volt monthly review, amiben mindenkinek elemzik az adott hónapban nyújtott teljesítményét. Namost ez meg is volt mindenkinek, csak nekem nem. Vagy elfelejtettek ott a fal tövében, vagy szimplán annyira jó vagyok, hogy egyszerűen nem tudják szavakkal ragozni. A rémnek bezzeg volt review-ja. (befestette a haját, hogy elfedje ősz tincseit, mondanom sem kell, kritikán aluli..) Egyenlőre úgy tűnik, hogy nem kaptam deadline-t hónap végére, szóval valószínűleg tudok maradni még februárban is ha akarok, dehát azért annyira nem akarok. Ha elkészül az upgradelt cv-m (istván!) megspammelem londont, aztán majdcsak lesz valami.
Járunk fényképezni minden hétvégén, ökörködünk meg ilyenek és alkotunk veszettül, este filmezünk, illetve újabban jackot hallgatunk, mióta voltunk ezen a Thriller Live-on, eléggé rákattantunk mindketten.
Vettem ma egy öltönynadrágot 10, és egy inget nyakkendőval 5 fontért, szóval ez a Primark tényleg nem rossz, ráadásul mindenből a drágábbikat vettem, mert már túl olcsóak voltak. Mindenesetre a Primark beszerzőivel egyszer leülnék elbeszélgetni, mert elég beteges szortimentnek tartom azt, ahol szerencsétlen vásárlónak (ez lennék én) 333 nadrágot kell átnyálaznia egyetlen 1 db fekete 34-32-es nadrágért.. Ez olyan extra méret?? Mondjuk ráuszítottam egy meglepő módon angol eladólányt a kérdéskörre, és azontúl, hogy bármikor megölt volna a szemével, de azért keresgélt szorgalmasan. Persze utána megpróbált meggyőzni arról, hogy én nem vagyok 185 centi magas, de miután tisztáztunk bizonyos mértékegységeket, illetve azt, hogy ha én 175 centi magas vagyok, akkor neki D kosaras melle van, végülis lenyugodott. Mondjuk a fordított arányosság nem hiszem, hogy lejött neki. Mindenesetre mostmár van normális gatyám, szóval tudok hozzá simán inget felvenni, és a mellényes-öltönyös téma pihenőpályára kerül. A következő purchase egy cipő lesz, de révén, hogy cipővásárlásban bármikor ráverek egy nőre is a beszerzéssel töltött idő és vásárolt cipők együtthatójának tekintetében, ezt talán majd akkor ejtem meg, ha a mostani kb leszakad a lábamról, illetve ha elképesztően sok (végtelen+2) időm lesz.

jameg HDR is van

here we go 2009

Budapest

Budapestre meglepetésszerűen érkeztem, csak pár előre beavatott ember tudott érkezésemről. 24-én délután startoltam Shadwellből, és indultam a London City-re, mert onnan indult a gépem délután. Révén, hogy a karácsonyi időszak repülésnépszerűségi szempontból abszolúte csúcsidőnek számít, nem nagyon tudtam közvetlenül pestre repülni, pláne nem baráti áron, ezért egy fokkal kalandosabb megoldást választottam: Swiss Air - London->Zürich->Budapest. Ez a terv amely egyébként sztem csodás, több megállapításra is lehetőséget ad.

a. Zürichben tölteni a komplett szentestét, tehát az ajándékos-zabálós részt, és itt nem 3 óráról, hanem egészen pontosan 10 és fél óráról volt szó elég extraordinary dolog. (mondjuk ez nekem még most is tetszik, hiszen mikor nézze meg az ember Zürichet tüzetesen ha nem szenteste.)

b. A terv alapján, melynek része volt egy Budapest-Esztergom kocsikázás (tnx Bro, aki a kocsikulcsomat elrejette a kocsi kerekén, és így csak a kerítésen kellett átvetnem magam) kb 25-én délutánra értem le Esztergomba, ami azért akárhogy is vesszük 24 óra utazás, sztem repülővel még élő ember ilyen lassan nem tette meg a London-Esztergom távolságot. (nemcsak élő, halott sem)

c. Taknyosan kurvára nem poén a repülés, révén, hogy úgy kattogott a fülem egész úton, hogy kb zenét sem tudtam tőle hallgatni, illetve egy csaj mellettem kb összerezzent amikor leszálltunk Svájcban és visszatért a fülembe az erő. Egyébként (és ilyet sztem csak én tudok) az út folyamán úgy bedugult az orrom, hogy elnyomott valami ideget az arcomban, és elzsibbadt a jobb felső fogsorom. Eskü. Szar volt.

d. A Swiss Air európai gépei akkorák mint egy nagyobb technic-legó készlet, tehát olyanoknak, akik általában a levegőben kezdenek el azon agyalni, hogy akkor most ez hogy is van, és miért nem esünk le, és mi is ez a repülés úgy istenigazából... na nekik nem ajánlom.

e. Nem nyerő dolog a Zürich-i reptér termináljába a városból késve megérkezni, és megvárni, hogy minden ottdolgozó elhúzzon karácsonyozni, mert akkor az ember kénytelen olasz őrültekkel egy Starbucks kanapén tölteni az éjszakát, nettó 1 óra alvással, amikoris felkelti a kínai vendégmunkás, merthogy karácsony ide, vagy oda, de akkorsem járja, hogy az ember álmában kidönti a dekorációs szobapálmát gyökerestül a helyéről a lábával..

f. Zürichben kurva hideg van szenteste. (de közel sincs olyan hideg mint Budapesten btw..)

g. Zürichnek akkora reptere van, amekkora nem kell neki.

h. A szilveszteri buliból nem jó közvetlenül a reptérre menni, hogy ott aztán az ember fázzon, ne aludjon, majd a világ összes gyerekével repüljön vissza Londonba ismét Zürichen keresztül, ahol mint már említettem, kurva hideg van.

i. Még soha nem lett ennyi megállapításom.

Egy a lényeg, jó volt otthon, 2 napot voltam Eszergomban, aztán belevetettem magamat a pesti forgatagba, igyekeztem mindenkit meglepni jelenlétemmel, de ez azért barátaimat ismerve nem igazán okozott szívroham-szerű riadalmat. Voltunk koncerten, ettünk-ittunk mulatoztunk, volt ereszd el a hajam szilveszteri buli (feltöltöttem a képeket amiket a bulin csináltam, és 1 óra alatt 180 komment érkezett rájuk a facebook-on... igen, mindenki marhára ráér:) szóval minden oké volt, és szerencsére tudtam olyan emberekkel is találkozni, akiket már ezer éve nem láttam. Van mondjuk sok olyan akivel nem tudtuk a találkozót összehozni, de legközelebb már bejelentem ha hazamegyek, szóval talán jobbak lesznek az esélyeim. Mint már említettem, jan.1-én reggel 4-re mentem ki a reptérre és indultam vissza, hiszen remek munkahelyemen képtelenek belátni, hogy ha azok az emberek nem dolgoznak akiket hivogatok, akkor nekem sincs sok értelme dolgoznom, így 2-án reggel már nyomtam az ipart az álommunkahelyemen.

London

Naja, RÉVÉN, hogy Lőrinccel együtt érkeztem meg és költöztem be ismét a kis odvamba, illetve mostmár odvunkba, kicsit pörgősebb az élet mint azelőtt. Végre kimozdulunk, eljárunk ide-oda, teszünk veszünk, szóval fasza minden, tényleg. Már voltunk a Brick Lane-en megnézni a vásári felhozatalt, már voltunk a Cargo-ban az Old Street-en, illetve tegnap voltunk egy Michael Jackson musical-en, a Thriller Live-on. Ez volt az első színházi élményem itt Londonban, és határozottan le voltunk tőle nyűgözve, marha jó volt a tánc, a zenék, a koreográfia, minden, szóval le a kalappal. A balkonon ültünk fenn olyan magasan, hogy a színpadi díszlet teteje nem is látszott már, és olyan érzésem volt a helyemen ülve mint a sziklamászónak aki megpihent egy cseppet, sztem akinek tériszonya van, az tuti kikészült volna.
Ennyi az amennyit így gyorsba össze tudtam foglalni az elmúlt szűk 2 hét eseményeiből, elég mozgalmas volt, de jó volt. Most pedig lefekszem, mert itt az ideje.

JA!: A blog ismét fekete, folyton sírt mindenki, hogy így nemtetszik, úgy nemtetszik, a demokráciának vége, mostantól az erősebb kutya b*szik.(én)

Back to the UK

Na visszatértem, csak most nincs időm írni, majd összefoglalom az elmúlt 1 hét eseményeit talán ma este vagy valamikor. Nem lesz egyszerű:)
Addigis egy szilveszteri bulifotó, még ezeket is meg kell csinálnom, mert van pár érdekes fotó...