ennek most nincs címe

Ma kaptam azt a nem éppen remek hírt, hogy Eszter mégsem jön Londonba. Révén, hogy az egész utazásomat így terveztem főleg anyagilag, de minden másban is, ezért ez most elég szarul jött ki, mindegy, nem kívánom kommentálni. A lényeg, hogy lakótársat kell szereznem ASAP, mert nincs kedvem tovább fizetni a lakbért 2 főre. Persze jobb lett volna ha ezt előbb tudom, de mindegy. Meg talán Gábor barátomnak sem mondtam volna hogy nem tud ide jönni a múlt héten amikor kérdezte, de mindegy. Mostmár nem kunszt okosnak lenni. Ha valaki tud esetleg valakit aki szobatársként betársulna itt velem, akkor szóljon, már tettem azért énis lépéseket az ügyben.(szupermodellek előnyben. 75B max!:)
Más:
Felvettek a THG-hez, legalábbis reggel amikor beszéltem velük azt mondták, de azóta is érkezik a mail amit a csaj igért, de majd holnap ez kiderül. A pizzát addig azért nem borítom fel amíg nem látok tisztán ezügyben. A másik függőben lévő melóról még mindig semmi hír, az agencys csávó szerintem teljesen életképtelen, naponta beszélek vele, de képtelen választ kapni a cégtől.
Nem gondoltam volna, de ma ismét eltűnt pár ruhadarabom a pizzában, de aztán megtaláltam őket. Szarrá voltak ázva. Valamelyik kedves bangla faszkalap az én személyre szabott UV poláromat és széldzsekimet vette rá a motorosszerkójára a tegnapi hóesésben. Már tudom ki volt, felkerült a feketelistámra, ami aztán nem gyerekeknek való...
Természetesen ma is elfelejtettem borotválkozni, akkorát röhögtem amikor észrevettem (2 méterre a bejárattól) hogy ekkora mosollyal még sosem mentem dolgozni. Rafináltan át se öltöztem amíg nem látta a manager az arcomat, mert ha haza akar küldeni, akkor inkább azonnal tegye, minthogy megvárja amíg magamra feszítem a bringás kosztümöt. De nem. Mondta, hogy gaz, de maradjak, és hogyha jön egy supervisor akkor bújjak el. (talán a kemencébe?) mindegy, mondtam, hogy oké, no problem, úgyhogy tudtam dolgozni.
Ma először annyira eltévedtem, hogy volt lehetőségem a londoni belvárost kompletten áttanulmányozni. Pedig a cím ahova mentem nem is volt messze, ismertem is a környéket, de egész nap egy hülye számot dúdoltam, és mire a végére értem már nem tudtam, hogy hol vagyok:)
okéoké, hülye vagyok.
Pláne, hogy ez volt az a szám:



még mindíg ezt énekelem, szerencse, hogy már itthon vagyok.